REKVIEM EGY ISMERETLENÉRT

Gergely Tamás naplójegyzete

Lovisa Lamm korábban ismertetett hosszú, kétórás rádióműsorában megjelenik, illetve… eltűnik egy észak-koreai követségi alkalmazott. Úgy jön be a sztori a képbe, hogy egy fekete követségi kocsi kezd el cikázni egy Skellefteå nevű észak-svédországi városban, meg a szomszédságában, Bolidenben, ami erősen feltűnő, ugyanis a követségi kocsi három utasa ”vágottszemű”, ritkaság az a hetvenes években. Az egyik fiatal újságíró követni kezdi őket, sejti, hogy ez lesz nagy dobása… Amikor egy kisbolt előtt egymásba botlanak, az egyik idegen egy fényképet nyom a svéd orra alá azzal a kérdéssel, hogy az látta-e a képen ábrázoltat?
Az már az észak-koreai nagykövet elmondásából derül ki, hogy a Skellefteåban keresett útban hazafelé, mármint Észak-Koreába tűnt el, sejtésük szerint Finnországban. A nagykövet szokatlan módon suttogva beszél, mintha attól tartana, hogy lehallgatják, pedig teljesen fölösleges a suttogás, hiszen a svéd külügyminisztériumban van, svéd diplomatával beszélget, legfeljebb attól tarthat, hogy a sajátjai hallgatják le…
Szóval eltűnt egy észak-koreai diplomata, a kép, ami számomra kirajzolódik, az, hogy az illető disszidált. Családja említődik, amelyik otthon nyugtalanul várja, a követség emberei ugyancsak félnek. S a félelem átragad rám: hiszen nem valószínű, hogy Finnország, ha az illető egyáltalán politikai menedékért folyamodik, megadja neki a lehetőséget, hogy az országban letelepedjen (a nyelvrokon állam nagyon restriktív volt a bevándorlókkal szemben, és a Szovjettől nagyon félt, úgyhogy nem hiszem, hogy truccolnak egy észak-koreai diploma érdekében a keleti blokkal), de még ha meg is teszik, az illetőnek a családja otthon, biztos láger lépésének a következménye, nem értem, hogyan választhatta azt az utat…
Ha jól tudtam követni a műsort, azután már nem esik szó az illetőről, és magam sem olvastam utána a rendkívüli esetről, el tudom azonban képzelni, hogy katasztrófa, pusztulás az eredmény, egyéni és családi tragédia. Magamban csöndben gyászolom szegényt.

1. Marianna:
   2013. március 5. 14:07

   Nagyon jó, nagyon érdekes rész, örülök, hogy olvashattam.