Olykor eltöprengek a szenveimen: legyenek bár rokonok vagy ellenek, egyként megmagyarázhatatlanok tulajdonképpen. Vagy legyünk megfontoltabbak: mindig van bennük valami megmagyarázhatatlan.

Az egyik költő nárcisztikus, egocentrikus, sorra idézi saját verseit, csak aknavetővel szabadulhatok tőle, mégis rokonszenves – a másik ugyanilyen, semmivel sem fárasztóbb, talán csak macsóbb és pénzorientáltabb, mint az első, mégis ellenszenves. Az egyik öregúr éppolyan nosztalgiával viszonyul a diktatúrához, mint a másik, talán csak a kedélye világosabb, nappalibb, az egyik mégis rokon-, a másik viszont ellenszenves.

Rengeteg ilyen párost, ilyen oktalan különbséget tudnék felsorolni – oktalant, mert alig bírom racionalizálni. A köznapi életben nem is igen kellene, de ha már cikket írok az egykori rendszer perverzitásáról, akkor jó lenne tisztában lennem mindkét irány forrásával.

De nem tudok, csak annyit: mindkét forrás bennem buzog, az én nehezen kezelt szubjektivitásom az oka minden szenvemnek. Milyen jó is lenne, ha soha nem kellene sem csalódnom, sem félrenéznem. De hát addig még sok van. Ha bölcs leszek, megírom majd, mit tévedtem előző életemben, s hogyan bántottam meg azt, akit szerethettem volna tulajdonképpen.

(Forrás: A jódeménység foka)

1. Keszthelyi György:
   2013. március 6. 12:14

   Azt gondolom, soha nem leszünk elég bölcsek ahhoz, hogy egymást tökéletesen és pártatlanul le- vagy felminősítsük. Az emberi külső-belső annyira bonyolult labirintus, annyiféle múltban, jelenben élő kérdésre, gondolathalmazra, motivációra kellene választ kapnunk, hogy ez emberi képességekkel lehetetlen. Mindenkiben kialakul egy „kép” másvalakiről, annak a képnek az alaphangulata, alapszínei a figyelő szemekből, halló fülekből továbbközvetített információkon alapul, amelyek ezer „receptornál” ezerfélék lehetnek. Sokszor az első pillantásra alapuló vélemény teljesen téves, sőt, kevés az az ember, aki hajlandó másvalaki előtt nyíltan felfedni magát, erényeivel, bűneivel, cselekedeteinek okaival együtt. Bonyolult dolog ez, próbálkozni lehet, de az eredmény hitelessége kétes.

2. András Gyárfás:
   2013. március 6. 13:26

   Talán ha megtudnánk szabadulni az előítéletektől amik ha akarjuk ha nem jelentkezenk, talán akkor???!!

3. Marianna:
   2013. március 7. 16:25

   Már maga a szándék, hogy a múltból hozott túlélési stratégiánk vadhajtásait alárendeljük az értelemnek, nemes és dícsérendő.