Gergely Tamás: Ezerkétszáz dollár

Naplójegyzetek

HORROR
2013. márc. 8.

Közben a reális életben sűrűsödnek a dolgok, egy hét alatt annyi minden történt a fiatal Kim alatt, mint apja idején egy év alatt. S hogy mennyire komoly a helyzet, az a közeljövőben elválik.
Nem riport, amit írok, megpróbálom mégis időrendi sorrendbe rakni a dolgokat. Először az ENSZ válaszolt az egy hónappal ezelőtti földalatti atomrobbantásra. Szankciókat szavaztak meg, mire a kommunista Korea vehemensen válaszolt: egyrészt kilátásba helyezte, hogy megelőző nukleáris csapást mér Amerikára, Washingtont nevezték meg, mint célpontot. Azután felmondták vagy csak tervezték (?), hogy felmondják a koreai háborút ideiglenesen lezáró tűzszüneti egyezményt. Nagygyűlést tartottak Phenjanban és hadgyakorlatot indítottak párhuzamosan a dél-koreai–amerikai hadgyakorlattal, méghozzá az egész országra kiterjedőt, nem a szokásos regionálist.
A hang, amit az észak-koreaiak használnak nagyon háborús és patetikus, innen a „koreai horror” újságcím. Például a fővárosban lezajlott nagygyűlésen az egyik tábornok azt mondta, hogy az interkontinentális ballisztikus rakétáikat robbanófejekkel szerelték fel, s azok kilövése után Washingtont, „a Gonosz fellgvárát tűztenger fogja felemészteni”.
Washington azért kerül a középpontba, mert az ENSZ Biztonsági Tanácsának a döntéseit Washington szorgalmazta és fogalmazta. Viszont Kínával együtt, amelyik, ugye, Észak-Korea leghűbb szövetségese, lehet, hogy az egyetlen. S amelyik eddig Oroszország mellett az az ország volt, amelyik hozzásegítette Észak-Koreát, hogy beszerezze a rakétához, meg a robbantáshoz szükséges alapanyagokat. Pakisztánnal és Iránnal működött együtt a kis kommunista nukleáris hatalom. Most ennek a megállítását célozza az ENSZ-döntés, kérdés, hogy Kína komolyan gondolja-e az embargót, vagy csak látszólag enged a nemzetközi nyomásnak.
*
LUXUS
folytatás

Nemcsak az atombomba alapanyai ellen hirdettek embargót, hanem luxuscikkek exportálását is igyekeznek lehetetlenné tenni. És ha más nem, ez igen érzékenyen érintheti a phenjani vezetőket. Francia borokról van szó, homárról és konyakról, továbbá luxusjachtokról. Kialakult ugyanis egy elit réteg a kommunista vezetésben, amelyik már külön életet él, teljesen eltérőt az átlagemberétől. Míg ez utóbbiak havi néhány dollárnak megfelelő keresettel rendelkeznek, a tábornokok rétegét külföldi valutában fizetik, a maximális juttatás – Torbjörn Petersson, a Dagens Nyheter tudósítója szerint – ezerkétszáz dollár. Most pedig a Biztonsági Tanács döntése lehetetlenné teszi a külföldi valuta behozatalát az országba, s azzal összedől az eddig olajozottan működő rendszer.
*
OBAMA HÍVÁSA
ugyanaznap

Poltikiai megfigyelők szerint Kim azért fenyegetőzik háborúval Dél-Korea ellen, mert el akarja érni, egyrészt, hogy az ország lakossága számára tűnjön veszélyes, fontos vezetőnek, másrészt hogy Amerika jobban figyeljen rá. Amerikát eddig is támadták, de indirekt módon, most ők lettek hirtelen a fő ellenség. Magyarázat ehhez a nevetséges játékhoz, ha kell, az, hogy Kim Dzsong Un szeretne egyenlő félként tárgyalni a nagyokkal, tulajdonképpen Obama hívására vall. Jellemző a tejfelesszájú amatőrre, hogy a nemrég Dél-Koreában filmező, vendégeskedő Dennis Rodmannal üzente, hogy vár az amerikai elnök hívására.
Egyáltalán nem valószínű, hogy bármilyen forró a helyzet, a jelenlegi amerikai elnök telefonvonalon kapcsolatba lép Kimmel, eddig teljesen negligálta az országot. Sőt, nyilvánosságra jutott az a szándéka az amerikai vezetésnek, hogy egy negyedik földalatti robbantás esetén konkrét lépéseket tesznek. Úgyhogy nagyon veszélyes játékba kezdett a fiatal diktátor, a „kis kényúr”, ahogy Miklós Gábor a Népszabadságban nevezei. Én Ceausescu kivagyiságát vélem felfedezni benne, aki hajlandó az egész, de legalábbis a fél világgal szembefordulni, hogy felfigyeljenek rá. Hogy annak a trotznak milyen következményei lesznek, számára kevésbé érdekes.