Egy szakfolyóiratot forgat. Forgat – felületesen, kíváncsisága csak arra terjed ki, kiket szólaltatnak meg benne. Mert maga a téma a munkája, belülről ismeri, s mivel nem tud változtatni rajta, számára nem izgalmas. És már át is lapozta, már menne haza, mert letelt a munkaideje, amikor a hátoldalon található, tehát színesnek szánt írásra esik a pillantása, már azt is félig befutja a tekintetével, s akkor feltűnik neki a szokatlan válasz:

A kérdés, a sok olvasott könyvből melyiket választaná ki az interjúalany, amelyiket egy lakatlan szigetre magával vinne, s amelyiket az olvasónak ajánlana. Ő számára mindegy, ki az ismeretlen kérdezett, tulajdonképpen az is, ki a szerzője a kéziratos könyvnek, viszont megragadja, hogy a szeretetről szól, és – szeretet nélkül nem lehet élni. Ezt mondja az illető, aki ajánl, banálisnak tűnhet, amit mond, de Ő-t ez megfogja.
Hogy a mai világban.
És őszintének hangzik.