V.

Mr. Doktor mostanában megkönnyíti a dolgomat, nagyon kedves hozzám, csak azt nem szeretem, amikor arra kér, hogy meséljek neki a gyerekkoromról.
A nagy büdös frászt mesélek neked, mondanám, de inkább elkezdem, hogy például a szarevés volt hajdan a kedvenc időtöltésem. Az ínyencség tetőfokát hágdostam, jól kidolgozott módszerem volt: direkt a célra beidomított legyeket tartottam, pontos nyilvántartással, számozással. Mikor egyet kakáltam, ráeresztettem a rajt. Tudtam, hogy például a 3xn-es légy a gyümölcsalapanyagú szart szereti, a Q7-es a hússzármazékúért rajong stb. És a szerint, hogy nekem milyenre támadt gusztusom, a Q7-es, vagy a 3xn-es, vagy stb. légy zónáját választottam. Ravasz módszer, mindig bevált. Azaz egyszer mégis csődöt mondott: amikor egy alkalommal gyanúsan sötétszürkét, és tapadós-puhát kakáltam, amolyan gyurmaszerűt. A legyek csak döngicséltek fölötte kétségbeesetten, anélkül, hogy leszálltak volna. Aztán kiderült, hogy megtízóraiztam a gyurmámat. Legyeimtől az affér miatt bocsánatot kértem, s utána csak nagyon óvatosan gyurmáztam, mérsékelt lelkesedéssel.
Láttam Mr. Doktoron, hogy nem örül a sztorinak, de hát neki kellett, a tények pedig tények. Mindenesetre azt mondta, hogy érdekes ember vagyok, s azzal kiment, mielőtt megnyugtathattam volna, hogy azok a legyek már rég megdöglöttek.
Legközelebb mikor bejött, már nem bolygatta a gyerekkoromat, igen óvatosnak tűnt, csak arra kért, hogy mondjam el, általában hogy néz ki egy napom otthon. Készséggel tettem eleget kérésének, elmeséltem, hogy a reggel nálam általában úgy kezdődik, hogy nem kelek fel. Ettől állati vidám leszek, a környezetem hasonlóképpen. Fel nem keltségi állapotomban gyorsan megtervezem a jövőmet, amiben előkelő helyet foglal el K. K., Sipi, a dobom, Iván, a biciklim. Jól körvonalazott terveim után pihenésképpen áttérek az álmodozásra, beszökik a képbe például Fári hétágra borzolt copfjával, öles mosolyával, mosolyos ölével. Ilyennek esik jól elképzelni, az vesse rám ezért az első követ, aki akarja.
Továbbá az egész napom a terv-álom párhuzam jegyében telik el. Nem tettem idézőjelbe, pedig ez a mondat Pszichiátertől származik, aki egy egész napon át elemzett engem. Ki.
Viselkedésem egészen szolid, igyekszem minél kevesebbet zavarni környezetemet, ezért sokszor napokig nem mutatkozok. Hamubasült pogácsa nélkül. Szeretek eltűnni a világ szeme elől, teszem ezt addig, míg valahogy sikerül eltüntetni a világ szemét.
Van egy pár megrögzött jó barátom, de nem látom gyakran őket, mert ritka madarak. Fészkük sincs. De énekelni lehet velük.
– És a szüleid? – kérdezte Mr. Doktor.
– Igen, a szüleim – mondtam én is, és várakozóan néztem rá.
Megcsikordult a foga.
– Milyenek? Mesélj róluk!
Itt a társalgás megakadt, mert belépett Miss Fehérke, hogy vacsorázni vigyen. Gyorsan előkaptam fiókomból a gyufaskatulyát a legyekkel, s lódultam.

(Forrás: Várad, 2013/1. sz.)