„Why are you staying behind?” – kérdezte indulatosan Simon, a német fiú.

„I have to write something” – válaszoltam.

Legyintett, otthagyott.

Hazudtam, persze. Nem kellett megírnom semmit, egyszerűen féltem elmenni a kirándulásra: senkit nem ismertem, rettegtem attól, mit fogok ott csinálni.

Inkább egész nap ültem a bentlakásban, pipáztam, gépeztem (ha már azt mondtam, írtam is valamit), olykor lementem a netes terembe. Szenvedélyesen unatkoztam, és nem értettem, miért nem mentem.

Különben Simon szőke, vékony srác volt, iszonyatos nyelvérzékkel, folyton mosolyogtunk rajta a nyári egyetem lengyel óráin. Ő meg visszamosolygott félszegen.

(Forrás: A jódeménység foka)