Az én Koreám
KIM INTEGET
Gergely Tamás naplójegyzete
Egy HBO-filmet küld Gabi, kellene talán tudnom, a betűszó mit rejt, helyette megnézem a hosszú filmet: http://www.youtube.com/watch?v=D_O19WeWRkY Egy cseh turistacsoport Észak-Koreába látogat, az utasok nem egy homogén társaságnak a tagjai, hanem különböző érdeklődésű és politikai felkészültségű egyedek. Azt tudják csak, hogy egy diktatúrába érkeztek, azzal távoznak, a legtöbb, hogy rosszabbat képzeltek el, hogy nem is olyan elviselhetetlen a helyzet. Hogy visszautaztak húsz évet az időben, abba a kommunista Csehszlovákiába, amelyikben pionírok voltak maguk is.
Bár vannak nehéz pillanataik az út során. Például amikor úgy tűnik nekik, hogy figyelik őket a szállodában, lehallgatják még azt is, amit egymással beszélgetnek – tudnak csehül? Vagy amikor észreveszik, hogy azt a járdát, amelyiken ők állnak, a bennszülöttek számára lezárták, azok az út túloldalán járnak. És ők nem mernek átmenni oda, nem mernek benézni, mi van a tömbház mögött. Látható ugyanis az átjárónál két rendőr, akiket nyilvánvalóan miattuk állítottak oda. Hogy ne lássanak többet, mint amennyit nekik megengednek, hogy ne tudjanak kapcsolatba kerülni az egyszerű emberekkel. Legyen elég a kontaktus a vendéglátóikkal! Vagyis az idegenvezetőknek álcázott belügyesekkel.
A nekik kiosztott gájd egyike egy Kim nevű nő, aki valahogy közelebb kerül hozzájuk. Pedig semmi különöset, szabályba ütközőt nem tesz, talán csak szaporábban integet, amikor elválnak. Meggyőződésük, hogy mondani akart valamit, a tudomásukra hozni olyasmit, amit neki nem szabad. Úgy volt-e, mindegy már, a vonat átviszi Kínába a cseheket, a szabad országba, ahogy ők mondják.
És Kim marad. Ki nem mondott magánvéleményével, érzéseivel.
Pusztai Péter rajza