Hosszú ideig azt hitte, már mindent látott, semmi sem lepi meg, a zsigerekig le hat pillantása, az a belső. Rá kellett azonban jönnie, hogy téved. Szinte naponta érkeznek a hírek – mindegy, hogy a jelenről vagy a régmúltról számolnak be -, amelyek megdöbbentik.
A Donnál harcoló magyar hadseregről például azt tudta, hogy a németek feláldozták.A rosszul felszerelt magyar katonákat a biztos halálba küldték, haza nem engedték, hanem önmagukat védték velük a németek. Most viszont egy olyan könyvről olvas, amelyik a másik oldalát is megmutatja az éremnek. Mert van másik oldala. Gyilkosság, kínzás, erőszak, kegyetlenkedés, fosztogatás, ezek szerepelnek a magyarok bűnlistáján.
Konkrét eset, egy ilyenre gondola, mert Ő jobban érti meg a helyzetet konkrét esetek alapján. Olvassa: az Oszkol folyó jegére tereltek mintegy száz hadifoglyot. A jégbe előbb léket vágtak. Majd lőni kezdték a foglyokat, a halottakat és a sebesülteket a folyó vizébe lökték, amit újabb sortűz követett.
Látja maga előtt a léket, bakanccsal lökik bele a katonák a halottakat, meg a sebesülteket. A többi fogoly között járnak, úgy nyomják be estenként még élő embereket.
Megnémul. Újabban megnémul, amikor ilyet olvas. Mozdulatai lelassulnak, erősödik viszont tevékenység az agyában. A nyomás. Tehetetlen.