…a Népszavában, hogy egyik napról a másikra leürítették az Illyés Gyula Archívum könyvespolcait. Volt, nincs.

Meg azt is írja, hogy mindig tisztelte Illyés Gyula alkotó szellemiségét, s nagy megtiszteltetésnek vette, amikor nem sokkal nyugalomba vonulása után Vizi E. Szilveszter, az Akadémia akkori elnöke, megbízta a röviddel korábban létrehozott Illyés Gyula Archívum tudományos irányításával. Mindez 2004-ben történt. A felkérésnek örömmel tett eleget, hiszen az Illyés-életmű feldolgozása, értelmezése mindig is szívügye, „lételeme” volt.

De idézzünk is, ne csak pletykáljunk:

„Az Illyés Archívum igen nagyszabású akadémiai műhelynek ígérkezett, munkatársai egyrészt szorgos tevékenységet végeztek a költő kéziratainak, lapkivágatainak, más dokumentumainak rendezésében és tartósításában, másrészt rendbe tették és katalogizálták Illyés Gyula könyvtárát, mindemellett pedig – részben ez volt az én feladatom – igen sok tudományos és irodalmi tanácskozásnak, konferenciának, beszélgetésnek adtak helyet. Ezek a programok nagyrészt az Akadémia, az Irodalomtudományi Intézet, mellettük a Magyar Írószövetség, az Anyanyelvi Konferencia, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság és számos irodalmi, illetve tudományos folyóirat rendezésében mutattak széles színképet.Ebbe a képbe beletartoztak a szomszédos országok magyar kulturális műhelyei is, például a kolozsvári és az újvidéki egyetem magyar tanszékei, a kolozsvári Korunk, a pozsonyi Irodalmi Szemle, az ungvári Együtt és az újvidéki Híd című folyóiratok. Nagyjából hetente két, olykor három ilyen programra is sor került, ez tíz esztendő leforgása alatt több mint ezer irodalmi és tudományos konferenciát, vitaestet, találkozót jelent. „

Írja továbbá, hogy ennek a munkának most egyszerre vége szakadt, merthogy az Akadémia máról holnapra „bekebelezte” az egész hagyatékot, megszüntetvén az elmélyült kutatáshoz szükséges meghittséget, különbejárást.

Pomogáts azt is megírja, hogy minderről előzetesen senki nem értesítette őt, a hagyaték „szellemi őrét”. Szó szerint ezt írja: „Ahogy tudom, munkatársaim sem kaptak érdemi tájékoztatást, mondhatnám, egyszer csak megjelentek a bútorszállító teherautók. Megvallom, ilyen eljárásban még nem volt részem. A rendszerváltozást követő két évtizedben elég sok helyen megfordultam, voltam az Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsának alelnöke, a Magyar Írószövetség elnöke, az Anyanyelvi Konferencia elnöke, a határon túl élő magyarok kulturális támogatására létrehozott Illyés Gyula Közalapítvány kuratóriumának elnöke, az Ötvenhatos Emlékbizottság szóvivője és így tovább. Sohasem fordult velem elő, hogy megbízatásom végéről pusztán egy – nem az illetékesektől kapott – telefonhír nyomán értesültem. „

Pomogáts megsértődött, s joggal – mondhatná az olvasó.

Vajon?!

„Szeretném, ha olvasóm mindezt nem pusztán személyes panaszként, egy megsértődött ember panaszaként könyvelné el, hiszen az eljárásnak ezen jóval túlmenő jelentősége van. Ami az Archívummal történt, bizonyára „unorthodox” eljárás, ezt készséggel elismerem.

Megkaptam az utolsó elektronikus üzenetet, amelyet az Archívum küldött: egész falat betöltő könyvespolc, rajta semmi – tanulságos fénykép, mintha üzenne valamit.”

Hát ezt írta meg Pomogáts Béla…

(Káfé főnix)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ