Vári Csaba versei
Szerelmes vers
Radnóti Miklós emlékére
Látod, kedves,
nincs mentségem rád
s e vers elől se menedékem.
Lassan továbbállnak
az évek befejezetlenül
és számbavétlen.
S nekem már az is nehéz,
hogy oda kell érnem
az ősz előtt,
szaladok kibomló szirmokkal,
de arcodon harmatba
fullad a kéz.
Ne haragudj a szavakra.
Tedd, hogy azzá legyenek,
amivé téged szerettek volna tenni.
Engedd szembe őket a pusztulással,
mint a szerelmet a reménytelen ellen,
amíg elmész, mielőtt nem leszek.
Mert kimondatlan marad a fájdalom.
Csak a hiány szögesdrótjai,
csupán a hűtlen visszavonuló pillanatok
– az utolsó uralom ujjnyomai –
jelzik a felejtés tehetetlenségi területét,
a bizonytalanság bukását.
Látod, kedves,
rövidebbek már a nappalok
és hosszabbak mind az éjek.
S a megtörténetlen
tegnapelőtt csak tetézi a
tehetetlenséget.
Mivé leszek, ha nem hagysz szeretnem,
hány napig tart még az élet?
Október közelít.
Fázva ülök az éjszaka
alatt egy szerelemmel
öregebben.
Otthon
Csak ülök itt.
Tetőtlen
hiányok közeit
rendezi előttem
a szoba
szegényes szigora.
Szerteszét
levetett ruhák, szék,
morzsák az
asztal alatt.
Ma nem volt kávé
s a reggeli is elmaradt.
Anyám kórházban,
apám beteg.
Vetetlen ágyam
rajzolja szívemet.
Befúj a szél.
Rongyok a párkányon.
Eső ezüstöz a fákon,
a tetőn
és táncolva jön a szeretőm.
Neked
L.T.-hez
Csak nézlek.
Ahogy egykor a világra
csodálkoztam rá, hogy ne legyen
olyan konokul árva.
Csak nézel.
És alig hiszed el, hogy minden
neked nőtt fel árván
s szépen, szememben.
Anya
Arcod félhold.
Csak félig szerethetlek.
Annyian vannak nélkülem,
hogy szám is belereszket,
hogy csak nélküled, csak kívüled
lehetek szabad.
Félhold-arcom bocsásd meg,
értem szeresd magad.
(Szabad szombat-antológia * RMSZ, 2001/7. és 19. szám)
Pusztai Péter rajza
2013. március 24. 10:05
Szééépek, igazán nagyon szépek!!!
2013. október 13. 08:05
Uramisten,
de régiek, de régi vagyok, te Péééter!!!
Véletlen vetett ide a net-tsónak.:)