Alapfoglalkozása földrajztanár. Azonban ha valaki valamit jól csinált, akkor sürgősen kiemelték a termelésből, és „minőségi ellenőrt” csináltak belőle. Így lett ő is egykor a megyei múzeum igazgatója. Most nyugdíjas, és ezt is kifogástalanul gyakorolja.

Minden tanárnak megvan a gúnyneve. Neki is volt. Úgy becéztük, hogy kétszerdoktor: dr. dr. Agomán.
Pali bácsi mestere volt a cselgáncsnak. Tudtuk, de nem láttuk! A diák pedig, amit nem lát, nem a saját bőrén tapasztal, azt csak kötve hiszi.

Gyárfás L. Miklós rajza

Egy nyári délelőtt kint voltunk a Maros partján. Ott tartottuk meg a földrajzórát. Nagy, hórihorgas érettségiző diákok voltunk, és köztünk a tanár, aki alig ért a vállunkig. Addig-addig kerülgettük a dolgot, amíg a legerősebb fiú odaállt a tanár elé, s megkérdezte.
– Azt hallottuk, hogy a tanár elvtárs jól tud cselgáncsozni. Mi már érettségi előtt állunk. Nemsokára vége a tanár-diák viszonynak. Volna kedve megküzdeni közülünk valamelyikkel?
– Hát, ha nagyon akarjátok, akár egyszerre többel is! — válaszolta.
– Hű az áldozóját! – horkantunk fel -, itt valami nem stimmel! Az öreg azt hiszi, hogy mi puliszkából vagyunk.

Kezdtünk nekigyürkőzni a csatának. Pali bácsi pedig, hogy a harci kedv még forróbb legyen, megszólalt: – Mindenki üthet, rúghat, haraphat, de amelyik nem tud úszni, az a közelembe ne jöjjön, mert akit elkapok, be is dobom a vízbe!
Nekirohantunk vagy haton, elülről, hátulról, ütöttük is volna, de nem volt, akit, mert alig egy perc alatt a banda a vízben volt, s aztán tikácsolva, prüszkölve kecmeregtünk ki a Marosból.

Az ő óráin puskázni képtelenség volt. Ritka finom szimattal kapta el a másoló diákot.
Most, amikor kérem tőle a sztorit, olyan zsíros viccel kezdi, hogy le sem merem írni.
– Pedig ez illik rám – mondja nevetve —, de van nekem amolyan diétás mesém is, ne búsulj! Úgy kilencszáznegyvenkilenc-ötvenben lehetett, a Kollégiumban. Földrajzórám volt a Marosi Barnáék osztályában. Év végi dolgozatírás. Katalógussal a kezemben belépek az osztályba. Látom, hogy tele van írva a tábla orosz szöveggel. Vettem a rongyot, hogy letöröljem, de a fiúk könyörögtek. „Ne tessék letörölni! Még nem tudtuk végig lemásolni…” Na jó. Hagytam. Aztán elmondtam a tételt, megírták a dolgozatokat, s képzeld, egytől egyig minden dolgozat hibátlan volt!

Csak az érettségi banketten vallották be azok a hóhányók, hogy az a szöveg a táblán nem orosz lecke volt, hanem a földrajzot írták fel orosz betűkkel, s a szemem láttára puskázták le az egészet.

Forrás: Görbe Pantheon, Mentor, 2013.