Három kocka egy porlepte, szétfaricskált filmről, 6×6-os felvételek, 1941-ben készültek, Reményik Sándor költő kolozsvári temetésén.

A rendülés három kockája. Reményik amellett, hogy költő volt, a kisebbségi szókimondás és életérzés felmutatójaként egész Erdélyben ismert és kedvelt volt. Gyász, dísz, magyar komorlás. Kanonizált idézetei csak úgy keringtek az evangélikus templom hajójában imádkozó gyülekezet feje fölött. A lovak szokatlanul illedelmesen, mondhatni megilletődve szellentettek, szotyogtattak olykor. Fő a diszkréció – így a gyászhuszárok, kezükben a fekete ostorral.

Szemtanú meséli: Túróczy Zoltán evangélikus lelkész temette.

„A kolozsvári evangélikus gyülekezet „kicsi fehér templomának” szószékén búcsúztatta írói nevén „Végvári”-t, azaz Reményik Sándort, evangélikus költőnket, Erdély reménységét és lármafáját. Az oltár előtt egy csodálatos katafalkon feküdt a költő… A katafalk körül pedig a „ragyogóban” láttuk így nevezték gyűjtőszóval az erdélyi „népviseletet” – az erdélyi lányok és asszonyok soha eddig nem látott mennyiségű és színpompájú koszorúját. Körülöttük ünnepi feketében a megye, a város és az ország vezetőit, a kolozsvári egyetem professzorait, polgári egyesületek tagjait és teljes díszben a kolozsvári hadtest tisztjeit.
Felekezet nélküli, első demonstratív megmozdulás volt Reményik Sándor temetése Kolozsvárott. Minden ház fellobogózva, mindenki ünnepi ruhában, mindenki nemzeti-politikai búcsúztatást várt Túróczy Zoltán ajkáról. Túróczy Zoltán pedig ismét megmaradt a BIBLIA két fedele között…”

A Magyar Protestáns Panteon szerint a Házsongárdi temető lutheránus részébe temették, sírfelirata az idézet: „Egy lángot adok, ápold, add tovább…” Meghalt 1941. október 24-én.

Cseke Gábor

(Forrás: Fotótanú)