Tegnap, március 26-án este Kolozsváron (is) bemutatták Demény Péter új kötetét (Garantált pihenés, Riport kiadó, Napos oldal könyvek, 2012), mely glosszákat tartalmaz. Ugyancsak tegnap, a szerző interjúban számolt be az előzményekről. Most viszont, post festum arról kérdeztük őt, hogy válogatott glosszáit ő maga válogatta, vagy egy külső szemre bízta az egészet?

– Én válogattam, annak a gőgnek engedelmeskedve, amelyre Székely János is hivatkozik: úgy gondolom, tűrhetően értek magamhoz – jött ma reggel a válasz.

Mi viszont nem elégedtünk meg ennyivel és folytattuk:
A lapnál, érthetően, sokféle téma zúdult Rád. Mi az, amiről glosszaíróként egyáltalán NEM írtál? Sorolj fel legalább 5 ilyen témát…
– Királyokról, kurtizánokról, kútásókról, kincstárnokokról, kádárokról.

Ha most kellene írnod egy 1500 leütéses jegyzetet, s adnék rá 60 percet, tudnád-e még tartani az iramot?
– Feltétlenül.

Írj akkor légy szíves a Káfé főnixnek 1500 leütésnyit a könyvbemutatódról. Ahogyan te láttad, átélted az egészet…

Demény Péter: Rémület mentateával

Nézze, uram, magyarázta az orvos Totyinak, a vizsgálat előtti napon nem szabad ennie semmit, csak teát, kompótlevet, gyümölcslevet rost nélkül, szűrt levest, szóval semmi mást, csak ezeket, hogy a végbél teljesen ürüljön ki, mert ha nem ürül ki, akkor mit sem ér a tükrözés, pontosabban hozzá sem foghatunk a művelethez, azt meg egyikünk sem akarja, nemdebár?, hadart tovább, akár egy megindult cséplőgép, de ne féljen, mert miután nem eszik, délután beveszi ezeket a porokat, s akkor három fehér zacskót nyomott Totyi kezébe, ezeket kell beszednie tehát, először talán édeskésnek találja az ízét, de hiszen férfi, nem?!, kérdezte rengeteg kérdő- és felkiáltójel kombinációjával, Totyi meg révülten bólogatott, nem értette az összefüggést, ha viszont mégsem tudná meginni, mert azt mondtam, ugye?, vagy ha nem, hát most mondom, bár ki lehet találni, nézett szigorúan Totyira, hogy fel kell oldani vízben, és úgy bevinni a szervezetbe, amíg szépen megtisztul minden, amíg lent is víz jön ki, nevetett boldogan a rémült páciensre, aki a doktor monológja közben azt számolgatta, hány hét is van addig, amíg ezeken a stációkon át kell esnie, szóval, ha mégsem tudná meginni, legyintett az orvos megvetően, akkor oldja fel mentateában, de ezt már úgy mondta, mint aki nem is emberhez beszél, hanem az élőlények söpredékéhez, a legalja réteg egyik képviselőjéhez, és akkor sikerül!, kiáltott Totyira mérgesen, és a vizsgálat napján semmit, érti?!, semmit ne fogyasszon!!!, ordított a férfira, azzal elbúcsúzott, kitessékelte a majdnem tehetetlen beteget, és indulatosan bevágta az ajtót.