A mostani foci-világbajnokság (is) a spanyol nyelv jegyében zajlott… Na jó, az angolul beszélők is voltak legalább annyian, mint a spanyolosok (de nekem az utóbbiak a kedvenceim, nem csak nyelvileg, a fociban is).

A „parák” (ők a paraguayiak, ahogyan az „uruk” meg az uruguayiak) a negyeddöntőben, hogy a spanyolok ne értsék a taktikai utasításokat a nemes harc mezején, guaraníul kommunikáltak. Amúgy egyébként spanyolul beszélnek ők is, mint az elődöntőig jutott uruguayiak, a negyeddöntőben szintén kiesett argentinok, de a mexikóiak is, akik csak a nyolcaddöntőig jutottak el, és a chileiek, akik már az elején elbúcsúzhattak. Olyan ez a nyelvi kódolás, mintha mondjuk Románia meg a Moldovai Köztársaság szembekerülne a focipályán, s a Pruton túliak elhatároznák, hogy a pályán gagauzul beszélnek, a Pruton inneniek, meg hogy magyarul…

Azaz, egyáltalán nem olyan, mert a moldovaiak nem beszélnek szabadon gagauzul, a romániai románok sem magyarul – míg Paraguayban az állampolgárok túlnyomó többsége (85 %-a) beszéli a lakosság túlnyomó többségét adó őslakos indiánok nyelvét (a paraguayiak egynegyede nem is beszél semmilyen más nyelven). Közszolga abban a távoli országban már régóta csak olyan lehet, aki tud guaraniul (így volt ez az átkos Stroessner-diktatúra idején is). Még a nemrég lemondott, argentin nemzetiségű – szintén spanyol ajkú! – szövetségi kapitány is rákényszerült, hogy valamennyire megtanuljon guaraníul, ahogyan a nemzeti válogatott idegenlégiósai is (ők is csak spanyolul beszéltek, mielőtt odakerültek). Az edzésterv része tehát a taktikai utasítások elsajátítása a helyi indián nyelven – a spanyolajkú ellenfelekkel szemben ugyanis kötelezően ezt használják a parák.

Néha segít. Ahogyan a II. világháborúban segített az amerikaiaknak a navajo-indián kódbeszélők (code-talkers) alkalmazása. A németek, majd japánok képtelenek voltak feltörni ezt a „kódot” – láthattuk ennek hollywoodi megfogalmazását Nicolas Cage-dzsel, A fegyverek szava (Code-talkers) c. háborús akciófilmben, ahol az Oszkár-díjas kemény fiú ilyen kódbeszélő indiánt védelmez önfeláldozóan. A navajók a csak maguk között értett ritka szavakat és kifejezéseket használták, megőrjítve ezzel a kódfejtőket (a géppuska pl. varrógép volt, a tank – teknősbéka, Hitler meg a bolond fehér ember…)

Eljátszottam magamban egy magyar foci-kódnyelv kidolgozásával, mondjuk valamelyik roma dialektust vagy a politika tolvajnyelvét fölhasználva – de letettem róla, hiszen csak akkor lenne értelme, ha két magyar nyelvű csapat küzdene a vébén. Vagy legalább egy …

Most sem volt elegendő a nyelvi kód : kemény csatában az egykori „anyaország” győzött. Paraguay a legjobb nyolc közül nem jutott tovább – megtakarítva ezzel a legszebb hazai szurkolónak, a nemzetközi pucérpiacon is jegyzett Larissa Riquelmének egy nyíltszíni vetkőzést (a szemrevaló és egyáltalán nem anorex hölgy ugyanis megígérte – a szintén nem anorex Maradona hasonló fogadkozása nyomán – hogy nekivetkőzik a testére festett nemzeti színekig (piros-fehér-kék), ha a csapat továbbjut a legjobb négy közé. Sem Larissa, sem Diego nem vetkőzött. Kár. Nemes versenyükben valószínűleg Paraguay nyert volna a focinézők többségét adó férfiak körében.

A döntőbe a spanyolul beszélők közül csak Spanyolország jutott – vasárnap kiderül, győz-e egykori gyarmata, Hollandia ellen ….

1. Gergely Tamás:
   2010. július 9. 12:36

   Érdekes ez a nyelv-megoldás. A Dagens Nyheter (svéd napilap) vezércikke a spanyol csapattal foglalkozik, hogy az mennyiben spanyol, mennyiben nem az (katalán, baszk). Hogy Xavi két nyelven szimultán tud interjút adni. Persze a szöveg írója svéd vagyis többségi, túlzásnak tartja, hogy Katalónia új saját alkotmányt akar, szerinte a nyelvhasználat maradjon meg lokál sármnak…