Veszélyes játék (2)

Gergely Tamás naplójegyzete

Kimék háborúsdijáról az a ’68 augusztusi nap jut eszembe, amikor a Varsói Szerződés csapatai bevonultak az akkori Csehszlovákiába. Éppen falun vakációztam, s én voltam a küldönc, aki nagybátyámnak megvitte a hírt – Gyula bátyám elsápadt, attól félt, hogy háború lesz. Aztán láttam a tévében Ceausescut, amint a bukaresti Köztársasági palota előtt nagy tömegnek szónokolt – a fiatalok esetleg nem tudják: Románia nem vett részt a megszállásban. Aminek több oka volt, a lényeg most az, hogy nem tudhatta sem ő, sem más, hogy a következő megszállott nem az engedetlen Románia lesz-e… Nem sodródunk-e háborúba.
Ceausescu is sápadt volt, az volt talán az egyetlen alkalom, hogy vele együtt érzett a nép, senki nem akart újra szovjet kolónia lenni – akkorra ”az oroszok” már kivonultak csapatostól, de másképp is az országból.
Aztán már nincs Szovjetunió – bukaresti tömházlakásunk ablaka alatt töltötték az éjszakát a Sovtransauto sofőrjei -, nincs Varsói Szerződés sem, és kettéoszlott Csehszlovákia, viszont egy paranojás kis kommunista maradék Kelet-Ázsiában kijátssza most utolsó kártyáját…

1. Marianna:
   2013. március 28. 16:16

   Nagyon jó írás, tetszik!