Régi divatú hosszúkabát, keménykalap, sétapálca. Bajusza alatt szunnyadó pipa, melyet minden utcasarkon, háttal a szélnek, komótosan élesztget, ráfektetve a hosszan égő gyufaszálat.
Nem siet. Az sem biztos, hogy a pipában dohány is van. De nem is fontos. A lényeg a mozdulat, a szertartás.
Meg a somkóróvirág. Ez adja a közismert Molter-légkört. S amint lépeget, vívja a maga szellemi belháborúját.
A járókelők köszöntik melegen, tisztelettudóan.
Kalapot emel, ebből pedig megint csak bosszúság lesz. Nem elég a kialudt pipa, elszabadult a kalap alól az a rakoncátlan hajtincs is. Próbálja visszaügyetlenkedni, de mielőtt sikerülne, újra köszönnek.
Megsokallja önmaga fölösleges rendezgetését, átnéz szemüvege fölött, és a legközelebbi köszöntő ismerőst megkérdezi:

Gyárfás L. Miklós rajza

— És téged hogy hívnak, öcsém?
A kérdezett illedelmesen bemutatkozik, ő pedig ceruzavéget meg noteszt kotor elő a zsebéből, és feljegyzi a nevet… ki tudja, hányadszor.
Elváláskor még utánaszól:
– Mivel foglalkozol, öcsém?
– Mérnök… orvos… tanár… stb. vagyok.
– Voltál a tanítványom? – kérdezi csodálkozva.
– Igen.
— S mégis mérnök lett belőled? Gratulálok!

*

E közleményünkkel pontot teszünk tallózásunk végére. A könyvet, amelyben jobbnál jobb történetek és találóbbnál találóbb portrék sorakoznak a szerző avatott tollából és ceruzájából, az érdeklődők megtalálhatják a marosvásárhelyi Aranka György Könyvesboltban, vagy tudakozódhatnak a Mentor Kiadó honlapján (http://mentorkiado.ro/).

További jó szórakozást!