SZARKA MEG CSÓKA KOREÁBAN

Gergely Tamás naplójegyzete
2013. márcis 31. A „hadbanállás” második napja

Ültünk a háborúra várva meleg és békés lakásainkban – Brassóban, Csíkszeredában, Budapesten, Stockholmban, s az a jóslás vált be, hogy Észak-Korea nem mer támadni, az egész csak színjáték volt. Most, hogy ezeket fogalmazom, ötlik eszembe egyik saját szövegem, egy darab a Csóka-sorozatból, amelyikben Szarka megígéri a Tisztás népének, hogy elűzi a Csókát, amelyik lecsípi a Bükkfa Rügyét, és megvágja Csóré Csigát. El is indul, azaz kiszáll a Tisztásról, de nem repül el Csókához, hanem meghúzódik Erdő egyik fájának az ágán.
El tudom képzelni, milyen propaganda-sorozat indul be most, azon az uszító kellemetlen hangon, ami az észak-koreai tévé bemondóira jellemző, arról, hogy Észak-Korea, de főként Kim Dzsong Un elvtárs, a bölcs vezető megfélemlítette az USÁ-t. Ki vannak osztva, ugye a szerepek.
Közben mindvégig tudtuk, hogy az a gyár, amelyik a két ország határa közelében olcsó észak-koreai munkaerővel dolgozik, mindvégig hagyta átlépni a határt a Dél-Koreából ingázó szakemberek számára. Az árulkodott arról, hogy nem is gondolják komolyan a hadban állást. Bárcsak igazam volna!