A CSÓNAK

Gergely Tamás naplójegyzete

Megnőtt a koreai háborús veszéllyel foglalkozó újságcikkek, rádió- és tévéadások száma, mindenütt, Svédországban különösen. Általában újra bemutatják a két ország helyzetét, majd variálják a feltételezett okokat, amik a mostani kritikus helyzethez vezettek. Új fejlemény, hogy az északiak lehetetlenné tették az ipari zónába délről érkező munkások számára a határ átlépését, és volt egy kritikus pont, amikor úgy tűnt, túszul ejtették a zónában tartózkodó délieket. Mármint hogy azok nem tudnak visszautazni. Én előbb azon csodálkoztam, hogy meggátolják a termelést, pedig szinte az az egyetlen valutaforrásuk, jóval később hallottam meg az ide vonatkozó magyarázatot, miszerint nem kell a ”mocskos amerikai pénz”. Különös…

Ami talán a legjobban meglepett, az félmondatként hangzott el a svéd 1-esen, hogy a lakosság egyre kiábrándultabb. Ezt akartam hallani, ez bizonyítja a gyanúm, hogy ez az egész csak a vezető gárda tragikomikus játéka, egymásnak játszodják meg a hőst, erőskezűt, ki mit. Hogy érik be lassan egy forradalom. Romániában ’82 óta számítottam rá, hét évet kellett várni, s már a türelmem is elfogyott, dobbantottam. Mennyir bír még egy észak-koreai ideg? Az sincs drótból…

Láttam egy fotót. Egy nagy motorcsónak, illetve ha motorja lenne, vagy az működne, nem kellene rohanjanak mellette katonák, hogy a parttól eltolják. A csónakban katonatisztek, az élen a második ember maga a vezér, Vezér. Előtte valaki egy doronggal, felemelt karral, mintha csak az amerikaiakat fenyegetné. Hát valahogy így néz ki ez a mostani politikai burleszk: motorcsónak, amit emberi erő kell hogy meghajtson, s egy pálcával fenyegetik a világ katonailag legjobban felfegyverzett államát…

1. Marianna:
   2013. április 5. 06:55

   Zseniális írás!