Egy villa pityóka
A kép szerzője ízig-vérig fotóriporter volt, méghozzá a népi káderek fajtájából. Vasmunkás volt eredetileg, úgy emelték ki a termelésből, tehetsége és hajlama folytán, aztán lett belőle a háromszéki-barcasági vidék nem-lakkozó sajtófotósa.
Bartha Árpád – akit igen jellemzően „háromszemű embernek” nevezett egyik méltatója (Váry O. Péter) – lentről jött és soha nem szakadt el övéitől. Az ő világukat fotózta, életük belső szépségeire, értékeire koncentrált. Sajtófeladatai mellett konokul fényképezett saját magának, kiteljesedő művészetének.
Sok barátja volt. Múlt időt mondok, mert 1981-ben egy vérmérgezésé súlyosbodó orvosi műhiba végzett vele. Még ötven éves se volt. Barátai, tisztelői 2004-ben a sepsiszentgyörgyi Medium könyvkiadónál emléktárlatot rendeztek és fotóalbumot adtak ki tiszteletére, válogatott emlélkező írásokkal. Ez utóbbiban szerepel ez a súlyos kép is, amely átvitt értelmén túl saját valóságában is lehúzza a rajta szereplő székely férfi karjait. A székelyföldi pityóka és a székely ember egymásrautaltságát hordozza ez a felejthetetlen gesztus: a férfi tartja a terhet, arcán konok komorság, a súly nehéz, a sors kemény. Mint sötét, fenyegető kövek takarják el előttünk a zavaros eget…
(Egy csokor Bartha-fotó a művész galériájában)
Cseke Gábor
Forrás: Fotótanú

Pusztai Péter rajza
2013. április 6. 08:48
Egyik meghatározó élményem a Kriterion egykori igazgatójának, Domokos Gézának az irodájában a nyolcvanas években látható nyesett fa-fotósorozata.