ÁLCAHÁLÓ

Gergely Tamás naplójegyzete

Tanultam ma egy szót: álcaháló. Lukács Csaba mondja a Romániai Magyar Szó riporterének – hála Gabinak, említett lap állhatatos szerzőjének, amiért a szöveget hozzám eljuttatta -, hogy négynapos észak-koreai tartózkodása alatt álcahálós vonatokat, autóbuszokat, kisbuszokat látott, az volt az új a phenjani képben. Az utalt a háború közeledtére. Amelyik – az észak-koreai hivatalosságok szerint – április tizedikén fog kitörni. Egészen pontosan: tizedike után nem tudják garantálni a nagykövetségek, nemzetközi szervezetek személyzetének a biztonságát.

Hasonlóan nyilatkozott a svéd kirendeltség vezetője: nem utasították ki őket, de megkérdezték, hogy segítségükre legyenek-e, ha el akarják hagyni a követséget? Más szóval: kezdődik a háború. Ők tudják, mert ők fogják kirobbantani. Észak.

Emlékszem tévéklippre, amelyiken a Bölcs Vezér az előtérben, a háttérben meg egy térkép arról, hogyan hatolnak be az észak-koreai egységek Dél-Koreába, hogy az amerikai katonai bázist megtámadják. A végén kiderül, hogy pontosan a szerint az elképzelés szerint támadnak. Pontosan úgy, és akkor, mintha svájci óra szerint… Hát nem azt terjesztették, hogy a fiatal diktátor Svájcban tanult… Tanult tőlük!

Hogy a vicces hangulatot megengedem magamnak, azért van, mert Svejk azon mondata ugrik elő a tudatomból, amelyik szerint Svejk ”háború után fél hatkor” találkozik a barátjával. Ha nem fél hatkor, akkor hatkor, emlékezetem kopik, ám nevetséges volta mindkét hadiállapotnak beszédes…

1. Marianna:
   2013. április 7. 15:09

   Kitűnő írás, kitűnő párhuzam!