HÁBORÚS TURIZMUS

Gergely Tamás naplójegyzete

Amikor Stockholm közelében lezuhant egy utasszállító gép húsz évvel ezelőtt, emberek tucatjai választották a helyet hétvégi kirándulásuk célpontjául. Nem lezuhant, hanem a dán pilóta csodával határos módon megmentette a gépet, senki nem esett a baleset áldozatául. Aző idegrendszere tönkrement, de hősként ünneplik…
Én sokáig nem értettem meg, hogy említett turizmus az emberi kíváncsiság következménye, akarták látni azt a veszéllyel teli helyet, mert jobban el tudják képzelni, mert el akarják képzelni, mert élményt jelent.

Most azt írja az MTI, hogy az angolok megrohamozzák azokat az utazási irodákat, amelyek észak-koreai kirándulásokat hirdetnek, olyannyira, hogy egyes utakra már nem is lehet előfizetni, illetve csak a jövő évre vesznek fel rendeléseket.

Én persze azon gondolkozom, hogy hogy annyira hülye az az angol, aki képes beutazni a háborúba, vagy hogy annyira tudatlan? S eddig is… Hogy Észak-Korea nem létezett számára, nem nyugtalanította a diktatúra, most is a szenzáció fogja meg…

Ami a legjobban zavar, hogy mennyire hiányzik a morál az egész turistajátékból: hogy képesek a fontjaikat fitogtatni azok előtt az emberek előtt, akik Délen az életüket féltik meg a kis parcellájukat, ahol eddig békésen termeltek, nem tette tönkre a földet s a zöldséget a tank. Meg azok előtt, akik Északon arra kényszerülnek, hogy kommunista jelszavakat skandálva a támadásra vagyis a halálukra készüljenek.