Gergely Tamás: Ő regénye – IDEGENSZÍVŰ, SÉRÜLT
Cikket kommentál, és válaszok érkeznek.
Válaszok? Útszéli szavak, átkozódások, fenyegetések. Közöttük az ”agymosott libsi” a „legszelídebb”. Összekevernek azok, akik őt ismeretlenül gyűlölik, mindent. Számukra egy a kommunista, a sztálinista, liberális, és mindenki zsidó.
Gyűlölik, be akarnak neki húzni ”egy igazán férfiasat”, mellkasát késsel szeretnék felnyitni – nem túloz, ellenőrizni lehet -, hogy kitépjék a még dobogó szívét. A cigányoknak, a zsidóknak, a melegeknek. Az ”idegenszívűeknek”, más szóval. Ő-nek.
Hol át kell nevelni őket, azokat, Ő-t: ”vasszigorral”, ”kemény kézzel”, hol elűzni őket, minimum Izraelbe.
Ő azt gondolja, hogy jó Magyarország maradna utánuk, ha az ország mind ezekből a gyűlölködőkből állna. A tiszta nemzetből. Szinte azt gondolja, hogy ki kellene próbálni, hogyan élnének meg a gyűlölködésből, mert építeni nem tudnak. Meg arra gondol, hogy jobb lett volna, ha anyjuk időnként megsimogatta volna őket. Nem lettek volna sérült felnőttek. Megdicsérte volna őket az apjuk, ha jót csinálnak. De aztán meggondolja magát, nem szabad elérzékenyülnie. Nem – ezekkel szemben.
Hiszen komolyan gondolják. Ezek megtennék. Megteszik, ha oda jutnak.
Pusztai Péter rajza
2013. április 12. 07:16
Nagyszerű írás egy egyre erősödő, hátborzongató jelenségről.