Nézi Ő a képet, hogyan is szkennelje. Ha túl sok a… pixel, denaturálódik. S ő szeretné minél hűbben visszaadni az ordítást. Amit nem hall, csak lát, ami mégis ott bent rezonál, félelem formájában a lelkében.
Egy “sima” fotó a lelátóról. “Sima” vagyis “megszokott”. Bentről a pályáról készült a felvétel, a vasrácsokon kívül álarcos huligánok: futball-szurkolóknak nem lenne helyes nevezni őket, mert elsősorban nem a játék, hanem a rendbontás érdekli őket. Ötöt láttat a fotó közelről, arcukat azért nem mutatja, mert tolvajharisnyával eltakarják, csak a szemük meg a szájuk látszik, annak van kivágva hely. Ordítanak. Ordítva különösen csúnyák, akár az ork nevű szörnyek a filmekben.
Ő fél tőlük.
A szöveg, amihez a kép mindössze illusztrációként szolgál, arról szól, hogy ezek a huligánok újabban beülnek a futballklub választóülésére, s ott beszavazzák a klub vezetőségébe a saját képviselőiket. Tehetik, mert nagy számban jelennek meg, és mert a klub szabályai lehetővé teszik.
Kijátsszák más szóval a demokráciát. Ők határozzák meg, hogy nézzen ki a tevékenység. Átveszik a hatalmat ezek az antidemokratikus erők, mert a demokráciának nem voltak meg az eszközei – Ő csodálkozik is, meg ismerős is számára a képlet – a védekezésre.