Gergely Tamás: Meg a madarak

Csak feltűnt nekem. Hogy nem látok soha madártetemet. Vagy ritkán látok, alig. Feltűnt: lenéztem a szomszéd tetőre, a napszítta kátrányon mintha egy madártetem, de nem az volt, hanem egy kisbabacipő.
Hogy hova lesznek el a madártetemek, fogalmam sincs, csak nem a csillagok szívják magukhoz…?
De komolyan: isteni felség minden veréb?

Mert mondjuk, Hässelbyben vadásznak rájuk a macskák, nemegyszer látom a szomszédét ólálkodni az almafák környékén. Talán még az elhullottakat is megeszi, vagy kiszelektálja őket azelőtt. Viszont a belvárosban?

Na most, ha nem a Sirius veszi magához őket s nem ragadozó tünteti el, nincs más, amire gondolni, mint hogy ők maguk szervezik meg a dolgot. Az ember is megteszi, miért ne tudnák a madarak?!
Van egy dögkémlelő brigádjuk, meg egy, amelyik eltüntet. Félemetes azért, ha meggondoljuk!

Az persze, hogy miképpen került a háztetőre a babacipő, az is egy kérdés…

2010. július 10.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights