BAPTISTA SEGÉLY

Gergely Tamás naplójegyzete
2013. április 20.

A tegnapi Hargita Népe közli Lukács Csaba beszámolóját Phenjanból. Meg akarják látogatni az egykor magyar orvosok és ápolók által üzemeltetett kórházat, de nem engedik be őket, mert. hazament a kulcsos ember. Ugyanaz a stupidság, mint mindig, amikor kényelmetlen helyzetbe kerülnek. Nem is értem, hogyan gondolkoznak: hogy az európai ember nem jön rá arra, hogy ez átlátszó kifogás? Vagy hogy meg kellene érteniük az európaiaknak, hogy ez az elhárítás finom eszköze a koreaiaknál, s nem illik firtatni. Valószínűleg nincs olyan állapotban a kórház, hogy idegent oda beengedjenek, ám mindeképpen furcsa. És akkor a betegek? Be vannak zárva? Hogy jut be oda a mentő?

Bemehetnek viszont a közeli árvaházba átadni az ajándékokat. És meglátogathatják az egy hónappal ezelőtt mozgássérült gyerekek számára épített intézetet, ahol szívesen bvennék, ha a baptista szeretetszolgálat, amelyiket Lukacs Csaba képvisel, a Pető-módszerre képené ki a személyzetet.

Hát mégis vannak mozgássérültek Észak-Koreában? Régebb cáafolták, egyrészt azzal az őrült szöveggel, hogy Kim Ir Szen elvtárs elintézte, hogy ne legyen, máskor meg azzal, hogy az orvosi ellátás olyan jó az országban, hogy megelőzik az ilyen eseteket.