Végre, hogy Budapest is fölfedezte ezt a remek román költőt. A most zajló Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál egyik díszvendégeként (is).

Mi, itt Erdélyben – mármint Demény Péter és jómagam – az elmúlt években már pedzettük volt, több féle irodalmi fórumon, hogy érdemes vele akár magyar nyelven is megismerkedni; s ehhez nyújtottunk némi támpontot is, fordítások formájában. (A Káfén sok fordításomat tettem közzé, mielőtt a honlap semmivé lett…)

Ioan Es. Popnak mára – tudtommal – immár három fordítója is lett: harmadiknak a szintén erdélyi gyökerű Balázs F. Attila vállalkozott verseinek átültetésére, s a jelek szerint a babér is az övé, hiszen kiadója lévén, a költő magyar könyvszerzővé avatását is sikeresen elintézte maga-magával. Köszönet neki, hogy méltó megjelenést tudott biztosítani a számára az AB-Art Kiadó égisze alatt. A nem mertem kiáltani soha c. válogatás második kiadásban jelent meg az idei könyvvásárra, s a költőt nagy érdeklődéssel fogadták.

Kívánom, hogy Ioan Es. Popot akár több fordító is fölfedezze a továbbiakban. Rafinált intellektusú, erőteljes hatású költeményei, poémái és prózaversei keményen megdolgoztatják nyelvismeretünket és szellemi beleélő készségeinket. Nem mondom, ránk fér… (csg)

Ioan Es. Pop: Oltetului 15, camera 305

ca o amară, mare pasăre marină
nenorocul pluteşte peste căminele de nefamilişti din
strada olteţului 15.

aici nu stau decât doar cei ca noi. aici
viaţa se bea şi moartea se uită.

şi nu se ştie niciodată cine pe cine, cine cu
cine şi când şi la ce.
doar vântul aduce uneori miros de fum şi zgomot de arme
dinspre câmpiile catalaunice.

când urci la noi, amice, ai grijă: la uşă o să te întâmpine pă-
duchele de san-josé, e paznic aici, o să ţi se gudure la
picioare, o să-ţi zică dă-mi nene cinci lei să te trec apa, uşa
e-nchisă, ăştia mă lasă tot timpul afară, m-au întemniţat afară;
tu nu-l crede, amice, tu nu ştii, a venit ieri administratorul
l-a făcut şef peste tot palierul, el e cel care cârmuieşte acum
camera asta, corabia asta blestemată de sub care apele s-au tras
şi a rămas încremenită aici la etajul trei.
deci plăteşte-i, amice, el e cârmaciul, se clatină mereu
ca-n vechime când vasul sălta peste ape.

iar dacă-njură ascultă-l cucernic; el când înjură
se roagă, aşa fac toţi aici.
aşa ai să faci şi tu curând.

aici nu stau decât doar cei ca noi.
aici viaţa se bea şi moartea se uită.

numai în rare clipe de căinţă şi credinţă, noaptea,
zidurile se subţiază, se alungesc, se înalţă
ca un giulgiu tremurător îmbrăcat de un trup nelumesc.

dar nu se trezeşte nimeni şi dimineaţa căminul e iar o
cămaşă boţită din buzunarele căreia ieşim numai noi şi atât
numai noi şi atât.

aici nu stau decât doar cei ca noi.
aici viaţa se bea şi moartea se uită.

olteţului 15., 305-ös szoba

mint valami keserű, hatalmas tengeri madár
úgy száll a balsors az egyedülállók bentlakása,
az olteţului 15. fölött.

itt csak az olyanok laknak, mint mi, itt
az életet megisszák, a halált elfelejtik.

és nem tudni soha, ki kit, ki kivel és
mikor és minek.
csak a szél hozza olykor a füstszagot meg a
fegyverek zaját a katalauni csatatér felől.

ha feljössz ide, barátom, légy óvatos:
az ajtóban az a tetű san-josé áll, őt itt az őr,
odadörgölődzik majd a lábadhoz, azt fogja mondani,
adjá’ haver öt lejt, hogy átvigyelek a vízen, az
ajtó zárva, ezek folyton kint felejtenek, ebbe
a kinti börtönbe csuktak;
ne higgy neki, barátom, te nem tudod,
tegnap jött a bentlakás gondnoka,
őt nevezte ki az egész emelet főnökének, ő
kormányozza most ezt a szobát, ezt az átkozott vitorlást,
mely alól visszahúzódott a víz,
és itt futott zátonyra a harmadikon,
egyszóval fizesd ki, barátom, ő a kormányos, folyton imbolyog,
mint a régi időkben, mikor a hajók szelték a vizet.

és ha netán anyázik, hallgasd végig alázatosan: mikor
anyázik, imádkozik. mindenki így van ezzel,
nemsokára te is így leszel.

itt csak az olyanok laknak, mint mi.
itt az életet megisszák, a halált elfelejtik.

egy-egy éjszaka a vezeklés és a hit
pillanataiban a falak elvékonyodnak, megnyúlnak, felmagasodnak,
akár egy remegő lepel, melyet egy túlvilági test öltött magára.

de nem ébred föl senki, úgyhogy reggel a bentlakás
megint gyűrött ing, a zsebéből csak mi hullunk ki,
senki más, csak mi, senki más.

itt csak az olyanok laknak, mint mi.
itt az életet megisszák, a halált elfelejtik.

Demény Péter fordítása

(Forrás: Látó, 2007. / 3. sz.)

[mint egy keserves, nagy tengeri madár]

mint egy keserves, nagy tengeri madár,
lebeg a szerencsétlenség az egyedülállók otthona fölött.
oltetului utca 15-ös szám,

itt csak magunkfajták laknak. itt

az életet elisszák, és a halálról elfeledkeznek.

és sosem lehet tudni ki kit,
ki kivel, és mikor, és mire.
csak a szél hoz néha füstszagot,
és fegyvercsörtét
a catalaunumi mezők felől.

amikor feljössz hozzánk barátom, vigyázz: az ajtóban
az a tetű san-josé fogad. az otthon őre, lábaid elé veti magát,
és ezt mondja majd:
adj bácsikám öt lejt, hogy beengedjelek, a vizet elzárták,
az ajtó is zárva, ezek folyton kizárnak,
mintha börtönben lennék idekinn.
te ne higgy neki, barátom, nincs ahonnan tudjad,
tegnap itt járt a házmester,
kinevezte főnöknek minden szinten, ő kormányozza
a szobát, ezt az átkozott hajót,
mely alól elapadtak a vizek,
és itt maradt mozdulatlanul, a harmadik emeleten.
hát fizess neki, barátom, ő a kormányos,
aki mindig ingadozik,
mint hajdanán, amikor a hajó a vizeket szelte.
és hallgasd buzgón , ha káromkodik: imádkozik
amikor káromkodik. ahogy mindenki más itt.
te is így fogsz tenni rövidesen.

itt csak magunkfajták laknak. itt
az életet elisszák, és a halálról elfeledkeznek.

a bűnbánat és a hit ritka pillanataiban, éjszaka
a fal elvékonyodik, megnyúlik, és felemelkedik
mint remegő halotti lepel, melyet
egy átszellemült test ölt magára

de nem ébred fel senki és reggel újra gyűrött ing az
otthon, zsebéből csak mi jövünk ki, csak mi,
és senki más.

itt csak magunkfajták laknak. itt
az életet elisszák és a halálról elfeledkeznek.

Fordította: Balázs F. Attila

(Forrás: Polisz, www.krater.hu)

Olt utca, 305-ös szoba

mint egy kesergő, iromba tengeri madár
a szerencsétlenség ott lebeg az olt utca 15
legénylakásai fölött.

itt nem lakik más, csak a mifélénk. itt
agyonisszák az életet, s a halált elfelejtik.

és sose tudni, hogy ki kicsodát, ki
kicsodával és mikor és mi végett.
csak a szél sodor erre olykor füstszagot és fegyverzörgést
a catalaunumi mezők felől.

ha felugranál mihozzánk, pajtikám, vigyázz, mert az ajtónál a san-joséi tetű
les reád, ő itt a pandúr, majd megcsócsálja
a lábad, azt mondja majd, hoci 5 lejt, tata, s átviszlek a vízen, az ajtó
zárva, ezek örökké kint tartanak engem, kint börtönöznek be;
ne higgy neki, pajtás, te nem tudhatod, tegnap is beállít a gondnok
s megtette főnöknek az egész lépcsőházban, ő az aki most dirigál
e szobának, ennek az átkozott gályának mely alól elillant a víz
és itt maradt, megkövesedve a harmadik emeleten.
úgyhogy fizess csak neki, pajti, ő a kormányos, mindegyre tántorog
mint hajdanán mikor a hajó hullámokat szelt.

ha meg káromkodik hallgasd végig megadóan; mikor ő káromkodik,
imádkozik, itt mindenki így tesz.
hamarosan majd így teszel te is.

itt nem lakik más, csak a mifélénk.
itt agyonisszák az életet, s a halált elfelejtik.

csak a bűnbánat és a hit ritka pillanataiban, éjjel
a falak kivékonyodnak, megnyúlnak, felmagasodnak
mint földöntúli testen libbenő lepel.

de senki föl nem ébred és reggel a szállás újra
akár a gyűrött ing, zsebeiből mi kecmergünk elő,
csakis mi, senki több.

itt nem lakik más, csak a mifélénk.
itt agyonisszák az életet, s a halált elfelejtik.

Fordította: Cseke Gábor

1. Marianna:
   2013. április 22. 17:51

   Tetszett a vers, nagyon jók a fordítások, örülök, hogy olvashattam.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ