Kevés az olyan könyv, melyből megjelenését követően rövid időn belül a film is elkészül. Benjamin Mee most ismertetett könyve azonban ilyen, hiszen 2008-as megjelenését követően szinte azonnal bestseller lett, több nyelvre is rövid időn belül lefordították, alapján rövid időn belül film készült, és 2011-ben már megérte második angol nyelvű kiadását is – nem beszélve a rengeteg idegen nyelvű fordításról. A könyv elolvasása előtt azon gondolkoztam, hogy mik is lehetnek azok az elemek, amelyek mai atomizált világunkban, mikor az információ bumm korában egyre nagyobb a különböző műfajokban íródott bestsellerek száma, de ugyanakkor a társadalmi atomizálódás következtében impaktjuk is egyre kisebb, mi tehet vonzóvá egy olyan könyvet, mint a Benjamin Mee-é. A válasz azonban a könyv végigolvasását követően egyértelművé válik.

Gerald Durrell óta hozzászokhattunk a jó humorral fűszerezett, az állatvilágot laikusok számára népszerűsítő könyvekhez. Benjamin Mee indulása teljesen más, mint a Jersey Zoo egykori alapítójáé, mégis az események alakulásával hasonlóvá válik. A fiatal, pszichológiát végzett újságíró Franciaországban él szeretett feleségével és két gyermekükkel, mikor váratlan ajánlatot kap egy licenszét vesztett angliai kisállatkert megvásárlására. Az állatvilág iránt lelkes állatbarát amatőrként érdeklődő Mee el is fogadja a váratlan és szokatlan ajánlatot, mellyel kezdetét veszi az a kaland, mely sikertörténetként zárul. De mindez nem megy nehézségek nélkül.

A valós történet elbeszélése két szálon fut: egyik az állatkerti menedzsment területe, mely érdekfeszítő anekdotákkal, a másik pedig az emberi, elsősorban családi kapcsolatok világa, mely terjedelmileg kisebb szerepet kap ugyan a könyv hasábjain az előzőnél, mégis inkább ez határozza meg az eseményeket. Az első problematikakör azt mutatja be, hogyan válik lelkes amatőrből kompetens állatkert-tulajdonos és igazgató, mi módon sikerül leküzdenie hozzátartozói és alkalmazottai segítségével az olykor humoros (mikor egy-egy állat makrancossá válik, vagy költöztetni kell őket, mint például egy pár majmot), az olykor izgalommal és veszélyekkel telített ( mikor a szökevény jaguárt kell elfogni, amely ráadásul a tigris ketrecébe keveredett) , olykor pedig leküzdhetetlennek tűnő nehézségeket (mint a patkánykolónia természetes módszerekkel történő kiirtása, mivel méreghasználat esetén az állatkert lakói is veszélybe kerülnének). A történetnek ez a vonulata változatos, egyfajta könnyed, humorral fűszerezett stílusban kerül bemutatásra, elmesélésre, melynek során a szerző bőven illeszt be állattani ismereteket, és betekintést nyújt ugyanakkor az állatkerti menedzsment világába is.

Az események másik szála sokkal mélyebb, emberibb, de csak a legritkább esetekben jelenik meg, akkor, amikor döntő módon befolyásolja a szerző személyes életét. A derűs képet – mely a családon belüli idilli jó megértésről szól – ez esetben bizony beárnyékolja elsősorban a szerző édesapjának futólag megemlített halála, de még inkább a szeretett feleségének halálát okozó rákbetegsége. Katherine Mee még franciaországi tartózkodásuk alatt érzékelte a rosszindulatú rákos daganat megjelenését, de kezelés következtében azt állapítják meg esetében, hogy meggyógyult. Így az asszony férjével együtt vállalja a Dartmoorba költözést és aktívan részt vesz az állatkert újjászervezésében. Azonban nem meggyógyult, hanem csak egy időre tünetmentessé vált, és az angliai tartózkodás során újra megjelent, és tovább terjedt, áttétesen. A kezeléssel ugyan a férje nincs megelégedve- a szövegben szemére veti az angol orvosnak, miért nem próbálkozott meg kísérleti gyógymódokkal is -, de Dartmoorban maradnak. Az asszony először tolószékbe kerül, majd bekövetkezik az elkerülhetetlen. Nem sokkal annak a szakbizottságnak látogatása előtt, melytől az állatkert működési engedélye is függ.

Pár rövidebb egységet leszámítva a könyv olvasmányos, derűs, szókincse egyszerű, nyelvezete bármely korosztály számára élvezhető. Végső soron is egy sikertörténet, mely arról szól, hogyan indul be és válik a maga módján sikeressé egy nonprofit projekt. Már csak emiatt is – és nemkülönben kedves, hálás témája miatt is – nyugodtan ajánlható bárki számára, aki egy kedves történetet olvasva szeretne kikapcsolódni.

Jelenet a megfilmesített változatból

(Benjamin Mee, Az igazi kaland, Budapest, Carthaphilus Kiadó, 2012 * Eredeti angol nyelvű címe We bought a zoo)