Cseke Gábor (CsG) beszélgetése Pusztai Péterrel (PP) eddig egymásnak el nem mondott mindenféléről, s nem utolsó sorban egy közösen szerkesztett költészetnapi antológiáról. Tegnap CsG kérdezett, most PP-n a sor, hogy megtudja, ami őt izgatja:

Miért nem választottál egy igazi tollforgató játékpartnert?

CsG: Mert veled már dolgoztam együtt. Igaz, akkor beosztott–főnök viszony volt közöttünk az Ifjúmunkásnál, de ez akkor sem zavart bennünket abban, hogy félretegyük a hierarchiát és partnerekként viszonyuljunk egymáshoz.Nem emlékszem esetre, hogy figyelmeztetnem kellett volna téged, amiért elmulasztottál valamit elvégezni. Ugyanakkor azt sem kellett megszabni a számodra, hogy miképpen oldjad meg egyik vagy másik feladatodat. Nem kellett elmondani, hogy mit rajzolj, hogy mit fényképezz. Úgy is azt tetted, amit jónak láttál. Ezért aztán továbbra is megbíztam a szemedben, a kezedben. Meg aztán nekem olyan „tollforgató játékpartnerre” volt szükségem ehhez a költészet napi játékhoz, akinek az ereiben is tustinta folyik, s ha elfogy a festéke, egyszerűen megszúrja az ujját s a kibuggyanó vérrel fejezi be a munkát. Nem véletlenül illesztettem be az antológia digitális változatába azt az önarckép-skiccedet, amit egy újévi üdvözlőkártyára firkáltál, benyomásom szerint néhány laza mozdulattal. Mondtam magamban: ez a Mester letagadhatatlan kézjegye… Arra gondoltam, hogy majd ilyen „kézjegyeket” pöttyentesz el a versek között, az is nagy nyereség lett volna. De Te szabályosan belebújtál a versekbe.

PP önarcképe

Forrás: urszu2

(Folytatjuk)