Cseke Gábor (CsG) beszélgetése Pusztai Péterrel (PP) eddig egymásnak el nem mondott mindenféléről, s nem utolsó sorban egy közösen szerkesztett költészetnapi antológiáról. A kérdéseket váltogatva teszik föl egymásnak, s most CsG-n a sor, aki arra kíváncsi, hogy barátja, PP…

Te hogyan olvasod a verset? Mit jelent számodra a költészet? Ha egy verset olvasol, mi jelenik meg előtted?

PP: A vers szakmai hátterét alig ismerem, annyi évet átfogó iskoláztatásom szinte hiábavaló volt ebből a szempontból. Mihai Beniuc és társai valósággal eltaszítottak e műfaj szeretetétől. A tanáraink gyatra metódusukkal arra is rákényszerítettek, hogy kívülről tanuljuk meg őket, holott aki azokat írta, talán még saját versének a címére sem emlékezett. Nagyon későn, a véletlennek köszönhetően tízesével ismertem meg korombeli költőket. (egyesek közülük a szomszédaim voltak!) Nem beszélve arról, hogy a marosvásárhelyi osztálytársaim közt tarthattam számon Burján Emil és Kamenitzky Antal fiatal versfaragókat, nyelvünk szavainak határőreti, a germanizmus kegyelem nélküli irtóit. A versformák jó ismerői voltak, Tóni kitűnő szónoki tehetséggel is bírt, s ha a közelükbe kerülhettem, kíváncsisággal hallgattam eszmecseréjüket. Manapság az Internet jóvoltából magamba zárkózottan hallgathatom verselőadóink szavalásait, különböző interpretációban, s lám mennyire meg tud változni a tartalom a különböző lélegzetvétellel! Falusi eredetemre vall, hogy tacskó koromban azon verseknek voltam nagy élvezője, melyek ritmusa és rímei hasonlítottak a lovak vágtásának dübörgő morajára. Ebben Petőfi volt az első. Ma a whitmani, versmérték nélküli szabad szerzeményeket nem kevésbé értékelem, azzal a különbséggel, hogy egy virtuális metronóm ketyeg az agyamban, amikor szövegüket olvasom. A nyomtatott forma egy kissé zavar, de gondolatban a sorokat átrendezhetem tetszésem szerint. Nagyon különböző virágok jelennek meg előttem versolvasáskor. Mindeniket részeiben figyelek meg. A gyökér rész maga a költő biológiai résztvevő, a szár a vers formája, a virágszirmok a mondanivaló, a „l’esprit”. A pitypang a kedvencebb virágaim közé tartozik, igen hasznos gyógynövény, kiirthatatlan és szép. Ezek közé tartozol Te, Debreczeni Éva, Elekes Feri és Somorcik Rozália. A virág kellemetlen román népi neve – băşina porcului (disznópurc) – mindent el tud rontani. De ez nem az ő hibája…

1980-as verseskötet, amelyhez PP készített maradandó fedőlapot. Jobb, mint a versek…

(Folytatjuk)