(In memoriam)

Meghalt Gulyás Miklós*. Harriet közli velem, majd hozza az újságot a halálhírrel. Anna Berg is jön kissé megkésve ugyanazzal, meséljük immár hárman a közelálló munkatársaknak. A ”legenda”, böki ki egyikük, s hát valóban: az óbudai órásmester fia, aki az impulzusnak engedve beállt a tüntetők közé ’56-ban, ünnepelt svédországi könyvtárossá vált, még könyvet is írtak róla.

Én is a könyvtárost ismertem meg, de hamarosan barátivá vált a kapcsolat. Kérésére a marosvásárhelyi irodalmi lap szerkesztőihez igazítottam. S hát: új otthonra talált Marosvásárhelyen, úti beszámolóját a Látó közölte, majd kezdeti könyveit a Mentor kiadó. Euforikus állapotában ismételgette óriás Volvómban utazva, hogy erdélyi író lett, erdélyi író lett, sokat jelentett az számára. Azután magáról kezdett írásaiban mesélni, visszatért gyerekkorához, Óbudához, zsidóságához. Amibe ő beleszületett, s ami számára nem volt érdem, de hátrány sem, szívesen szövegelt róla, úgy gondolta, hogy azzal Óbuda történetéhez illeszt hozzá egy…emlékkönyvet.

A stockholmi nemzetközi könyvtárban dolgozom, bizonyos szempontból Miklós az elődöm volt: ő vásárolta a magyar állomány könyveit. Ő teremtette meg az alapját, s hiába telt el mintegy tizenöt év azóta, hogy tőle átvettem, elképzelését tiszteletben tartottam. Úgyhogy most fele-fele az arány, az egyik felét, főként a szakirodalmat, ő gyűjtötte. Úgyhogy ma, úgyis dolgom akadt azon a részlegen, elmentem a magyar könyvek közé, és a tudtukra adtam, hogy Miklós meghalt. Nem szóban, illetve nem hangosan, hogy együttlétünket ne zavarja meg más figyelme, hanem rájuk néztem, és gondolatban. Mintha belesápadtak volna a hírbe, bár megtörténhet, hogy csak én láttam őket egy fokkal haloványabbaknak….

(Forrás: Lenolaj.hu)

* Óbudai származású stockholmi magyar író. (1938 – 2013) Könyvtárosként a stockholmi városi könyvtárban dolgozott. Magyar nyelvű szépirodalmi alkotásai: Hazatérés; Találkozások és Búcsú; Óbudai utcák; Gyülevész történetek; Nagytakarítás.