Cseke Gábor (CsG) beszélgetése Pusztai Péterrel (PP) eddig egymásnak el nem mondott mindenféléről, s nem utolsó sorban egy közösen szerkesztett költészetnapi antológiáról. A kérdéseket váltogatva teszik föl egymásnak, most CsG következik, őt a barátja munkásságának kritikai visszhangja érdekli:

Van-e a Te munkásságodnak kritikai közege? Mennyire adsz a munkáidról alkotott véleményekre? Sosem érezted azt, hogy légüres térben, visszhangtalanul dolgozol, s ha igen, ez mennyiben befolyásolta – jó vagy rossz irányban – munkásságodat?

PP: Mindenkinek szüksége van egyéniségének tükörképére, akár művész, akár nem. A legmodernebb tükröt nemrég fedezték fel, s ez maga a Facebook. Be kell valljuk, hogy most egy új interjú módszert használunk ezzel a dupla oldalú tükör felfedezésével. Sem magunkat, sem portékáinkat nem tesszük a pultra áruként, csupán arról van szó, hogy két, művészetekkel foglalkozó magánvállalkozó pőrén, ingyen kulturális sztriptízt kínál fel barátainak és ellenségeinek. Innen a kritika. Természetesen meg is hallgatom, mert földi létem nem üres és nem hiábavaló, nem lehet betájolatlanul irányt vesztve erre-arra lötyögni.. Büszke vagyok munkámra, amely néha hetykeséggel párosul, de nem vagyok öntelt, ami a kreativitásom halálát jelentené. Meg tudnék élni kritika nélkül is, de ez azt jelentené, hogy szóra sem vagyok érdemes. Megtörtént ugyan, hogy rajzaim vagy fotóim nem tetszettek, amire csak annyit válaszolhattam, hogy uram (vagy asszonyom) – ne nézze. Végül bátran mondhatom, hogy mindent, amit mesterségemben teszek, altruista módon szeretnék megosztani bárkivel, azzal a reménnyel, hogy legalább egy pár másodpercre boldoggá teszem…

PP fotója: Drakula napjai Kanadában * Tetszik? Nem tetszik? Ne nézze!

(Folytatjuk)

Forrás: urszu2