CSOLLIMA

Gergely Tamás naplójegyzete
2013- május 10.

Egy Kézdiről nagy gonddal küldött újságcikkből tudok meg valamit Kaesongról, vagy ahogy most először magyarul látom: Keszongról. Hámori Péter szociológus írja, hogy említett ipari komplexumban személygépkocsikat gyártanak, évi 400-5000-et. Hámori nem magyarázza, miért a nagy különbség, én csakis a magam kútfőjére vagyok utalva: arra gondolok, hogy vannak leállások, ideológiai okoból származó megnemértések máskor is, nemcsak idén, amikor majdnem kitört égy újabb háború. Ha vannak, a gyártás leáll, ha nincsenek, elérik az ötezret. Hámori humorizál, a temesvári ”barkácsműhely” évi ötszáz darabos Dacia Lãstunjával hasonlítja össze a koreai termelést.

Más romániai párhuzam is adódik: Hámori egyik tolmácsa emlegeti Ceauşescu észak-koreai látogatását, amikoris Kim Ir Szen megígérte volna diktátor-kollégájának, akit a tolmács szerint a világ vezetői közül a legjobban kedvelt, hogy annyi vasércet küld Romániának, amivel az Egyesült Államokat vagy a Szovjetuniót is legyőzheti vasgyártásban. Esetleg mindkettőt… Ha igaz, amit a tolmács mond. De ha nem is igaz, akkor is jellemzi a helyzetet…

És egyáltalán a ”szárnyalás”. A szó valószínűleg azért talált a két kondukátor között, mert mindketten irreálisan ítélték meg a helyzetet. Nem akarták ismerni a lehetetlent. Romániának, ha jól emlékszem, voltak még hasonló elképzelései, hogy például Braziliából szállítsák a vasércet. Képzeletük úgy szárnyalt, mint Csollima, a mitológiai pegazus – egy lépéssel ezer kilométert tett meg. A baj az volt, hogy nem lehetett őket megállítani, olyan vezetőségi struktúrát hoztak létre, amelyik nem ismerte az ellenkezés fogalmát. Murszi próbálkozik ilysemivel Egyiptomban, Orbán Magyarországon.