palántát nevel és nem nézi a „San Francisco utcáin”-t

” Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.” József Attila

A kertész teljesen a természet foglya. Márciusban mindennap esett, áprilisban viszont egy szem sem. Márciusban a gépek nem is tudtak a földekre rámenni, minden késik, családom megszokta, hogy „felszabadulásunk ünnepére” április negyedikén krumplit vet, május elsején meg kukoricát. Az itókfalvai kertek és földek még jelenleg bevetetlenek. Elvileg lehetséges előre nevelt palántákkal dolgozni, ami majd a fagyosszentek után kerül végleges helyére (Szervác, Pongrác, Bonifác), de egy palánta ára 200 forint. Az ember elgondolkozik. Az itteni emberek többsége kb. 20 ezerből vegetál, nem eszik mindennap, nincs tüzelője, árama és vize. Se vetőmagra, se vízre, sem kerti szerszámokra nem telik. De már nem is értenek a kertműveléshez. A bánatkertész szabadföldi kertész. Nincs fóliaágya, tehát nem előzheti meg a természetet. Lehetne, mert a szentesi korai karalábét megfelelő klíma esetén már januárban palántázni lehetne melegágyban. Amikor meg a borsót és zöldségmagokat (répa, fehérrépa, pasztirnák, metélőpetrezselyem) vetni lehetett volna, még hó állt a kerteken és keményen fagyott éjszakánként. A szárazság aztán kihat más dolgokra is és megkeseríti a bánatkertész életét. Lehetne elvileg szivattyúval öntözni a kert fúrt kútjából, de az a szárazság miatt nem ad elég vizet. Vezetékes vízzel locsolni pedig anyagi öngyilkosság. Egy káposzta felneveléséhez pl. egy köbméter víz kell. Sakk-matt. Az idő hideg. Mint minden koránkelő ember tudja, hogy hajnalban dér van még, ez egyfelől jó, mert felér egy negyed locsolással, ugyanakkor a hideg lassítja a palánta növekedését.
A bánatkertész tíz évet húzott le a romaoktatásban- önként-és utána is olvasott a dolgoknak. Tanított cigányokat általános iskolában is, de érettségit, szakmát adó középiskolában is. Ezért Itókfalva páriáit (az ott élő két cigány családot) nemhogy előítéletekkel kezelte, hanem igyekezett nekik munkát adni, kávét, cigit, pénzt, ruhát, gitárt stb. Eleinte ők is nagyon kedvesen kezdték. Az író egy falunapon azzal utasította vissza őzpörköltjét, hogy hangosan odaszólt a papnak, hogy „még nem süllyedtem olyan mélyre, hogy cigányok elől egyem el a húst.” Így aztán reggelente fel-feltünedeztek az író háza táján. Baleknak nézték az első telét a hegyekben töltő írót és tüsténkedtek a reggeli begyújtással. Az író hagyta. Aztán barátnője is bevonta őket a kerti munkákba és fizetett érte becsülettel. Mikor már a kert és a földek fel voltak szántva, tárcsázva, ásva, az első vetés is megtörtént, a palánták nőttek, de kiültetni még nem lehetett őket: elfogyott a munka. Ez nem zavarta őket, jöttek rendületlenül. Előleget kértek, hogy majd ledolgozzák. Az író adott. Aztán pénze fogytán, reggel el- el küldte Bélát(ki valaha nehézsúlyú ökölvívó volt) bevásárolni. Béla két alkalommal nem tudott a pénzzel elszámolni. Harmadszorra is ez történt. Béla útnak eredt fél nyolckor, hogy a romhányi vetőmagboltból vetőkrumplit, és dughagymát hozzon. Fél kettőre ért az íróhoz, a lépcsőn összeesett, és azt mondta, nem hoztam semmit és Te tartozol nekem négy ezer forinttal. Látszott rajta, hogy nagyon erős, és, hogy kórházban a helye. Az író a nagybaltával harminc méteren át kergette a nyílt utcán.. Egyszer sikerült is lemetélnie Béla újaiból párat. Majd kihívta a rendőrséget. Mindkettejüket a rétsági kapitányságra vitték. Jegyzőkönyv. stb. Béla ellen a vádból sikkasztás lett, s vitték tovább a váci börtönbe, az írót hazahozták. Baltáról nem esett szó. Otthon aztán az író írt még egy feljelentést dühében, miszerint az ingyenesen, közgyógyellátására kapott pszichotróp szereket Béla három ezer forintért árulja Mása Klári (Hogyrázdki Klári) művésznőnek. Gyógyszervisszaélés. Bűntény. Ám a falu amúgy is megroggyant morális lelkiismeretét más sokkal jobban megrázta. A polgármesternő az íróval történt eset után egy nappal, egy haldokló cicát látott az úton. Mint közszereplő, azonnal intézkedett. Fölhívta falugazdászát és utasította, hogy „járjon el”. A falugazdász aztán felhívta izibe állatorvos komáját tanácsért, aki az állatvédelmi törvény szellemében adott választ. Az állatot azonnal meg kell szabadítani az értelmetlen kínlódástól. A gyöngéd lelkű falugondnok penig baltával befejezte az agóniát. Jelentést tett főnökének. Az azonnal kihívta a rendőröket állatkínzás vétsége miatt, és elvitette a falugondnokot a rendőrökkel. Az önkormányzat épülete előtt tartóztatták le, még arra sem adtak neki időt, hogy lezárja az önkormányzattól kapott szolgálati biciklit, a gyönyörű Neuzer Gepidát. Közben az író locsolt, gyomlált, palántákat ültetett szét, ásott, gereblyézett, hancurkázott a kertben.
Csak két nappal a falugondnok elvitele után vette meg egy öreg bognár Itókfalva szolgálati biciglijét, két faluval odébb egy kocsmában, két kisfröccsért. Az eladó Béla volt.

Kerekes Tamás

1. Bibi:
   2013. május 29. 06:27

   Kedves Tamás!
   Végtelen humorral és megelégedéssel olvasom az „bánatkertész”ténykedéseit Kisecseten.
   Van szerencsém ismerni minden ihlető személyt az írásban….:D
   Remélem kiterjeszti kertészetét több hektárra…
   Jó munkát Önnek!