Andrassew Iván

Arra gondoltam, hogy két versikét küldök a kolduságról:

Karácsonyi zsidó

Csöngettek,
éppen karácsony este,
vagyis inkább úgy
fél négy körül
a hócsöndben.
Kimentem és egy
kicsi ember állt ott,
vékonyka, nagy kabátban,
apró kutyával, aki reszketett.

Egy levest kért,
meg valami kis koncot az ebnek,
azt mondta,
semmi mást nem akar,
és már menne is tovább.

A kutyát az ajtó előtt hagyta,
ő megállt a folyosón.
Mondtam anyámnak
és nagyanyámnak,
hogy egy kicsi ember jött,
vékonyka,
nagykabátban, levest kér,
semmi mást.
És egy könyvet tart a kezében,
alighanem a Bibliát.

Köszöntek neki, megnézték,
konyhába vitték,
levest kapott, szép kenyérrel,
a kutyának meg a cselédek
vetettek valami koncot,
ha ugyan egy nagy marék
csibecsont annak mondható.

Anyám és a nagyanyám
a szépszobában pusmogott.
Csak annyit hallottam,
hogy dehiszen ez egy zsidó,
és bizony jól emlékszem,
anyám fölvetette:
hívjuk meg estére
az ünnepi asztalunkhoz.

A nagyanyám nemszokásról
meg tolakodásról beszélt,
anyám erre azt mondta:
honnan tudható, hogy nem Jézus,
a te megvénült Jézusod,
a vándor megváltó?
Mert bizony ide is jöhetett,
ha egyszer föltámadni tudott
és Apja után járta a felleget.

Gyanús bizony,
mondta a nagyanyám:
Zsidón még nem láttam
ennyire kopott kabátot.
Az is lehet, hogy becsap minket,
próbára tesz,
és akkor jaj nekünk,
ott állunk majd a felhők hátán,
az egek alján kivetetten, egyedül.
Tán még pokolra is repülünk.

Így lett szent estére
egy csöndes kis vendégünk,
akiről aztán kiderült,
hogy se nem zsidó,
se nem Jézus,
sőt apostolnak se mondható,
hanem Balog bácsi,
egy szegény kis harangozó,
aki tegnap indult Siófokról,
és úti célja Aszaló.

Nincs pénze vonatra.

041211

Áldás

Ha egy koldus megáld,
fogadd méltósággal,
mert még az is lehet,
hogy koldus leszel,
és ő meg már akkor nem,
sőt alamizsnát ad, neked.
És megáldhatod azt,
aki megáldott.

050305 Agadir, Marokkó

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ