Ahogyan létezik abszolút hallás, éppen úgy beszélhetünk abszolút látásról, legalábbis Deák Ferenc grafikus esetében […] Ezt állítja róla erdélyi képzőművészet kitűnő ismerője, Banner Zoltán műkritikus („Az a grafikai világrend, ami benne adva van, tökéletesen egybevág a Világegyetem mélyében működő szerkezeti Renddel. De mind a modern zene, mind a modern képzőművészet története arra utal, hogy minél több, ezzel a Kozmogóniai Renddel ellentétes, tőle idegen, zavaró körülmény takarja el előlünk törvényeit, annál nehezebb felülemelkedni a káoszon, homályon, hangzavaron s érvényesíteni az abszolút látás kontrollját. Életműve: e homállyal vívott küzdelem és dialógus egyik lehetséges forgatókönyve…”), s ugyancsak ritka grafikusi képességeit emlegették fel pályatársai, illetve egykori munkatársai is, akikből jó sokan összegyűltek [2005] július első napjának estéjén a csíkszeredai Kriterion Galériában.

Elhangzott: rendkívül megnyugtató és feszültségoldó volt az a könnyedség, amivel Deák Ferenc, aki negyedszázadon át vitte a vállán a Kriterion-könyvek szerkesztésének gondját, megmutatta, hogyan lehet valamit játékosan, könnyedén és elegánsan nem csupán elképzelni, hanem papírra is vetni.

Grafika és könyv, betű és rajz töltötték ki s töltik ki ma is életét az egykori kökösi gyereknek (mely község még olyan képzőművészeket adott Deák Ferenc után is, mint Plugor Sándor és Petrovits István), aki a kilencvenes évek elején történt nyugdíjazása után meghívást kapott a szegedi Mozaik tankönyvkiadóhoz, hogy grafikai tanácsokat adjon. Az egy évre szóló kalandból új életszakasz lett: a sokat tapasztalt könyvszerkesztő rövid idő alatt szabályosan átminősítette a magyarországi könyves műhelyt, sajátos könyvtervezésével élmezőnybe juttatva azt. Különösen nagy sikert aratott az 1999-es frankfurti nemzetközi könyvvásáron Betű és rajz c. vallomásos műhelykönyve a könyvtervezésről, mely 1988-ban jelent meg először, romániai könyvviszonyok közt, a Kriterionnál, de a szegedi kiadás már három nyelven, remek művészi kivitelezésben, világszínvonalon lett kitűnő reklámja a magyar könyvcsinálásnak, illetve a Mozaiknak.

Márton Árpád csíkszeredai festőművész, aki igencsak értő figyelemmel követi pályatársai sorsának-munkásságának alakulását, és elismerő pátosszal képes szólni minden figyelemreméltó teljesítményről, azt mesélte el a [születésnapi] szeredai tárlat megnyitóján, hogy valamikor az ötvenes években az ünnepelt ellátogatott a marosvásárhelyi művészeti középiskolába, ahol ők, a nebulók, éppen a lóábrázolás grafikai buktatóival nyűgölődtek. Látván az „ifjú nemzedék” kínlódását (bár maga is „bűnösen” fiatal volt még akkor), egy olyan grafikai szerkezetet vázolt föl előttük, melynek segítségével egyszer s mindenkorra egyszerűvé válik e nemes állat lényegi ábrázolása. Márton Árpád szerint ma is, ha a lóábrázolás történetesen megkísérti, azonnal a Deák-féle sémát veszi elő, amelynek nyomán minden természetes, egyszerű, problémamentes, mint az egészséges lélegzés.

A Kriterion Könyvkiadó legendás emblémáját megtervező és -rajzoló Deák Ferenc a csíkszeredai születésnapi tárlaton, felemlítve pályafutásának főbb állomásait, úgynevezett „szerencsés fordulatait” („Sütő András lapjánál kezdtem a pályám könyvgrafikusként, onnan csalt el Domokos Géza a Kriterion Kiadóhoz…”), ugyanattól a Domokos Gézától vehette át a Kriterion Alapítvány emlékjelét (tervezte: Ferencz S. Apor csíkszeredai grafikus) a sajátos erdélyi könyvtervezés és -grafika meghatározó alakításáért és képviseletéért. A tárlat különben jelentőségteljes találkozónak bizonyult, amelyen összejöttek az egykori Kriterion Kiadó húzóemberei: Deák Ferenc sikeresen összehozta az élet alakulása révén szétszéledt, egykori, az erdélyi könyvkiadást mostoha körülmények között is felelősen éltető műhelyközösséget, s a születésnap így kiegészült az egymásratalálás örömével.

Bizony mondom: nagy szavakban nem volt hiány. De mögöttük ott sorakoztak, fedezetként, a nagy (teljesítményű) emberek is.

Cseke Gábor

(Forrás: Színkép melléklet / RMSZ, 2006. július 9.)