Kerekes Tamás

A koldus szimpatikus ember, akár a bankár. Dürenmatt meg is írta az Angyal szállt le Babylonban c. drámájában, hogy egy koldus elkoldult egy királyságot. Egyébként mindannyian azok vagyunk. A szépség koldusai(József Attila) Humoros koldus is akad, aki a Néva partján barna stanicliket árult, rajtuk a felirat”Édesanyám utolsó lehelete.” A koldusság tisztes szakma, bár már koldusmaffiák is vannak. Vagy az angyaloknak kellene úgy szerveződniük,mint a maffiának.A koldus olyan természetes jelenség, mint a falu bolondja. Nem társadalmi függő, noha úgy sejtem, hogy a polinéziai népeknél, illetve a nagyobb társadalmi kohéziót felmutató népeknél nincs jelen ez az entitás. Részemről komoly vágy munkál bennem, hogy a Sohóban, kilépve a Ritz-ből, nercbundás barátnőmmel a Rollsba beszállva, egy didergő Astornak, aki papundekliből készült bakancsát dróthuzallal fogja át, és ócska viharkabátját akkor dobta a Temzébe az ócskás, amikor a Tower még meg sem volt, nos, szeretnék én krőzusi ajándékot adni:egy kissé nedves szivarvéget. Viszonyom felemás. Ha undok hányásszag árad az illetőből, s cigarettázva állok egy téren és cigit kér tőlem, akkor rendszerint azt válaszolom, hogy”Hát nem veszed észre, hogy nem dohányzom?” Maguk a módszerek átalakulóban, akár a pénzt gyüjtögető nagy amerikai befektetői alapok. A múltkor úgy kért tőlem cigit egy hipermarket előtt egy fiú, hogy a szájában ott füstölgött a sajátja.Ő még sokra viszi.