Bajna György

Kettős érzést és viszonyulást gerjesztenek mindannyiszor, amikor koldulóval találkozom. Idegenben keresztényi lelkiségem sem segít, szenvtelen maradok irányukban. Amikor pedig már messziről lerí, legyek bár Budapesten, hogy kik is e koldusok, méltatlankodni sem vagyok rest – anyanyelvükön –, ha zaklatnak.Ha nem zaklatnak, elmegyek mellettük.
Ott, ahol élek, legtöbbször juttatok nekik ezt-azt. Gyermeknek pénzt soha. Perecet, kiflit, kenyeret veszek alamizsnaként, gyümölcsöt. Amelyik felháborodik ezen, utána kérhet.
Nem szeretem a koldusokat, de szánom őket, helyzetüket emberhez méltatlannak tartom. Nem megoldás sem az, ha adunk, sem az, ha nem juttatunk nekik. Ennek ellenére, általában az ismerős rászorultaknak esélyük van nálam.