Gergely Tamás

Két korona

Odengatan. Sietek a metró felé, amikor elém áll – nem állja el az utam, hanem kicsit ferdén helyezkedik előttem, tizenéves lány, papondekli kávéscsésze kezében.
„Koldus, pénz, apró a zsebemben”, gondolom, s nyúlok a pénz után. Mindössze két koronám van, beejtem a csészéjébe.
Nézi, szemével számolja, kevesli, szóvá teszi, nem tudom, milyen nyelven. Ha akarnám, megbeszélhetnénk románul, hiszen román roma, tudom, olvastam róluk, de nem akarok keveredni velük.
„Ennyi van”, mondom svédül, s azzal állok is tovább. Keserű szájízzel, nem titkolom.