Somorčík Sz. Rozália

Koldusok

a tükreim,
elfordulok,
ne lássam magam.

elfojtott könnyeim,
ruhásszekrényeim,
menekíteném őket,
vagy hagynám,
vesszenek.

ússzanak,
lássam tükörképem
az elfolyó vízen.

Koldulok

szerelemért,
koldulok halálért,
másnap újra életért.
Koldulok ételért,
szomjazom: vízért,
fáradok, hát ágyért,
az ágyban valakiért.
Koldulok szerelméért,
nem kapom, halálért,
nem jön, így álomért,
álomból az életért,
de először ételért,
hogy bírjak: italért.
Koldulok új napért,
hogy naponta halálért
kolduljak, de Ő megért.

1. Ady András:
   2013. május 16. 16:49

   Tapsoltam mindkettőnek, főleg a szerkezetében látszat-játékos, halálosan pajkos másodiknak.

2. Somorčík Sz. Rozália:
   2013. május 16. 20:27

   Köszönöm.

3. Jóska:
   2013. május 27. 06:42

   Jól tükrözi nyugtalan lelked és tested vad hullámzásait