Ady András

A koldus

Utolsónak jött a város alól,
innen még fények, onnan már
árnyak hozták, kergették, tolták
s hogy megérkezett, lassan, sarokba
húzódva elolvadt, s vakolatpórusok,
téglarepedések nedvszívó ereje megnőtt.
Súlyosan mozdult a tömb, feléje
csúszott vasbeton lába, lassan épület
alá tört feje, majd törzse hajlott
hátra, síkok présébe száraz zörrenéssel
sorvadt földszint, alap közé, s ahogy
fölötte, ablakain felvillantott álmát
nyújtózta az emelet-kolosszus,
pengevékony hajnal csonkolta csípőjét, lábát.
Reggelre, mint atomcsapás után,
árnya ráégett a falra.