Van bennük egy szerkezet, ami arra ösztönzi õket. Nem tudják, de érzik, hogy ha nem költöznek, elpusztulnak. Amennyiben ezek fecskék. S nem galambok.

De azért, ugye, visszatérnek. Ide is, oda is. Kétlakiak, mondhatjuk. Bár mi, lehet, azt mondjuk: elmennek meg visszatérnek, õk meg lehet, hogy azt gondolják: hazamennek kétszer. Oda is visszavárják. Két „ide”, két „oda” – két haza.

Olvastam két évvel ezelõtt egy könyvet, az a címe: Otthonról haza. Svédül. Svédországba elköltözött finnországi svédekrõl szól.

De az, hogy cikázva szállnak…

mazochisták. én tudom.