Cseke Gábor (CsG) beszélgetése Pusztai Péterrel (PP) eddig egymásnak el nem mondott mindenféléről, s nem utolsó sorban egy közösen szerkesztett költészetnapi antológiáról. A kérdéseket váltogatva teszik föl egymásnak, s PP kerülvén sorra, az irodalom világába viszi a szót:

Ki a világ- és magyar irodalomból a kedvenc íród, költőd? Kit tartasz a legnagyobbnak és miért?

CsG: Én elhiszem, hogy téged a furdaló kíváncsiság vezérel, de ez egy olyan kérdés, ami rendszerint főbe veri azokat, akiknek felteszik. Könyvek világában nőttem fel, de még inkább könyvekből építettem magam köré legalább három falat. A magyar és a világirodalom jóval színesebb, sokoldalúbb és gazdagabb annál, semhogy túl könnyen kedvenceket sorolgassak. Csakhogy a kérdés elől sosem szabad megfutamodni, ezért válaszomnak lesz egy általános síkja és egy konkrét, jelzés szerű kislistája.
Az általános sík: minden írót és költőt szeretettel fogadok be, akinek műveivel élményszerűen sikerül találkoznom, akit sikerül a szívembe zárni. Közöttük vannak világnagyságok (pl. Lev Tolsztoj, Dosztojevszkij, Turgenyev, Roger Martin du Gard, Saint-Éxupéry, Szolzsenyicin, Kafka, Hemingway – de inkább a novellái -, Jack London, Dos Passos, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Tamási Áron, Guy de Maupassant stb. stb.) és van rengeteg populáris szerző is (pl. Agatha Christie, Borisz Akunyin, Georges Simenon, Robert Merle, stb.stb.) Költők közül: Szergej Jeszenyin és József Attila. De ezek tényleg csak a csúcsok. És csak azért dobáltam be a neveiket ebbe a kalapba, hogy jelezzem: ízlésben meglehetősen klasszikus figura vagyok, de túlzott elfogultsággal sem lehet vádolni.

József Attila bronzban – Lillafüreden

A legnagyobbnak – sokat töprengtem rajta – végül is József Attilát tartom. Egyrészt, mert ő adott irányt és értelmet az én íráskészségemnek, ugyanakkor benne látom megtestesülni azt a tragikus embersorsot, amely teljes egészében feloldódott a költészetben. Vérével, idegeivel, életével írt irodalmat teremtett. Nem tudják sehogy se letaszítani a csúcsról. Annyira beletaposódott vézna teste a magyar valóság sarába, hogy egész lénye a verseiből áramlik elő.

(Folytatjuk)

1. K.V.S.:
   2013. május 18. 08:38

   Jaj: „a semmi ágán ül szívem”. Gyakran érzem. A költőt nem lehet nem szeretni. Újpesten, a nyolcadikban két hónapig nyűttük az Attilát, pedig a tanmenetben sokkal kevesebb óraszámot adtak rá. De – majdnem – minden gyerek megtanult 3-4 verset.