Van itt egy könyv, címe, szerzője talán mellékes – ami felhívja rá a figyelmet, a borító grafikája. Ennek alapjául egy fénykép szolgál, rajta egy kedves mosolygós tizenéves lány, akinek viszont az arcára két dologot berajzoltak. Miért van ruhacsíptető az orrán, s az miért piros, ráadásul fordítva feltéve, tehát szorítani csak szimbolikusan tudja, nem értem. Viszont két foga vámpírfog, s ez már mond nekem valamit, valami kellemetlent: mindenikünk lehet vámpír. Vérszívó, mások életének megkeserítője. Így van?

És most mégis bejön a képbe a cím. Andreu Martin könyvének a címe: Vampiro a mi pesar, ami gyatra spanyol tudásom szerint azt jelenti, hogy: akarata ellenére vámpír. Vagyis az, bár nem akarja.

Egy példa erre a kettősségre a svéd mindennapokból, melynek része vagyok, egy magas rangú rendőrtiszt, aki járta az országot és a nők kiszolgáltatottságáról beszélt, nála volt mindig egy táska, amit ugyan soha ki nem nyitott. A táskában kínzószerek, amiket, nemrég derült ki, perverz szexuális játékokra használt. A kínzottak a tiszt által fizetett prostituáltak voltak.

1. Cseke Gábor:
   2010. július 12. 21:07

   A kínzószerektől a vámpírig hosszú az út és a vicsorítás, de a látlelet pontos és telibe találó. Tamás itt segítségünkre van az értelmezésben…

2. demivanna:
   2010. július 13. 08:52

   vitatkoznék Tamással: a vámpír nem mások életének megkeserítője, legfeljebb vérszegénységet okoz. A kitalált rémségektől sokkal rosszabb a valóságosság, az önjelölt jóakarók nyáladzása, a közönyös falarcúak fejfordulatos hozzádnemérése – na ez az igazi szívás!! a szexuális aberráció is más fazonosulás – szerintem, és a gonosz indulat sem mindig táskában rejlik