Borsodi L. László

Szemcsésedik, szétgurul

„Buksza-üres szemü nénike töpreng:
holnap ebédre mi jut?” (Baka István)

Kifosztott ház az éjszaka, az utca teste hűvös-érdes, a kövek sóhajtását hallani. Alszik a város. Álmodna, de szétfolyik a reggel, mint a szesz. A bódulatot léptek tagolják, a kezek mozgását szatyrok fegyelmezik, s bár villamos érkezik, villamos indul, buksza-üres tekintetét elnyeli délutáni kapualj.
Szemcsésedik a fény, szétgurul, és itt az éjszaka megint: kulcsra zárt ház, nincsen ablaka. A legbelső szobát bérelné, de feszes a teste, nem remeg. Titkon egy másik nyárra vár.