So­kan úgy vélik, az író ak­kor ra­gad bil­lentyűze­tet, ami­kor el akar mon­da­ni va­la­mit magáról. Ami­kor bánata van, vagy ha­sonló nyalánkságok. Ami­kor meg akar­ja mu­tat­ni magát a külvilágnak. Ami­kor fel akar­ja böfögni mind­azt a ke­serűséget, ami kátrányként rakódott szűzies lelkére, randán be­fe­ketítve azt. Tehát ami­kor az író azt írja egy írásában, kirúgott a főnököm, így, un­zsenír, egyes szám első személy­ben, ak­kor a ked­ves ol­vasót sajnálat vagy káröröm kell eltöltse, mert lám, szegényre rájár a rúd. Ami­kor pe­dig a ne­mes cirkátor arról elmélke­dik, príma minőségű de­ka­dens han­gu­lat­ban, hogy öngyil­kossági kísérle­tet for­gat a fejében, ak­kor az ol­vasók lel­kes se­regének már leg­alábbis a mentőosz­ta­got il­lik szer­vez­ni. Mert mi lesz a nem­zet­tel, ha a lámpás fők…?!

Saj­nos szegény író hiába kapálózik, hiába mond­ja, hogy köszöni, nem kér a meg­mentésből, az kijár neki. Az ol­vasó ra­gasz­ko­dik eh­hez, úgy véli, joga van hozzá. Pe­dig szegény cirkátor nem is azt akar­ta mon­da­ni, nem is úgy. Sőt, mi több, nem is biz­tos, hogy akart mon­da­ni va­la­mit. Csak az ol­vasóban él az a kény­szerképzet, hogy az író min­denáron akar va­la­mit mon­da­ni. És épp magáról, tit­kot árul­va el, bősz érze­lem­kitörések köze­pet­te. Pe­dig szegény író épp ta­kar­gat­ni, rej­te­get­ni akar­ja magát. Tehát ha azt írja, öngyil­kossági gon­do­la­tai van­nak, az talán inkább azt je­len­ti: vidám, vagy azt, hogy le­szo­tyog­tat­ta mustárral a díszab­roszt, vagy azt, hogy az­nap reg­gel a szokásosnál hosszabb ide­ig tar­tott a spontán me­re­vedése. De az is le­het, hogy azt akar­ja szug­gerálni, mind­ez az ol­vasóval fog meg­es­ni. Ilyen­kor van az, hogy az ol­vasó magára is­mer, meg­hatódik, könny­be lábad a sze­me – s kínjában le­szo­tyog­tat­ja mustárral a díszab­roszt, az elnyúló spontán me­re­vedéséről már ne is beszélve. Az író pe­dig, min­den ma­ni­puláto­rok leg­na­gyob­bi­ka, röhög a markába. Vála­szul az ol­vasó, min­den ma­ni­puláto­rok másik leg­na­gyob­bi­ka, szintén röhögni kezd a markába. Szóval hülyének nézik egymást ren­de­sen, pe­dig nem is.

(Forrás: eirodalom.ro)

1. Eva Agnel:
   2013. május 24. 23:54

   Akkor érdemes irni, ha ilyen jol megröhögtet mindenkit. (Még nöknek is , akiknek ugye az nincs :))

2. Marianna:
   2013. május 25. 08:26

   :)