Cseke Gábor (CsG) beszélgetése Pusztai Péterrel (PP) eddig egymásnak el nem mondott mindenféléről, s nem utolsó sorban egy közösen szerkesztett költészetnapi antológiáról. A kérdéseket váltogatva teszik föl egymásnak, CsG a művész „menekülő szabadulásának” hátterét firtatja…

Sikeres és sokat foglalkoztatott művészként még 1989 előtt, bátran a kezedbe vetted a sorsodat és magad vágta csapáson próbáltál meg eljutni oda… Hová is? Titokban irigyeltelek ezért a merészségedért, ugyanakkor próbáltam a saját tehetetlenségemet magam előtt kimagyarázni, igazolni. Mi volt az ára a te menekülő szabadulásodnak?

PP: Minden emigráló, vagy sikeresen nyugatra szökő meséje ezekkel szavakkal kezdődnek: szerencsém volt, mert… Sajnálom, hogy untatlak, de én is így kezdem…

1977-ben, a kiállításom után különböző országok több diplomatája felkeresett bukaresti műtermünkben, többek között a belga, a Fülöp szigeti és a német kultúrattasék. Nagyon vonzó árakat kínáltak fel munkáimért. Az utóbbi volt a legjobb vásárlóm, akivel évekig barátságban maradtunk. Még a disszidálásunk után is, ha Genfben járt munkája révén, ott is felkeresett. Művészet szerető ember volt, galériákkal állt kapcsolatban, nem beszélve arról, hogy a Németország ba szóló vízumot késedelem nélkül rendezte. Az útlevél nem volt probléma, mert Te főszerkesztőként garantáltad, hogy morálisan megfelelünk a szigorú törvények követelményeinek. Innen kezdődően pedig nekiláttunk a felkészülésnek, a végleges távozás sok izgalmat okozott mindkettőnknek. Óvatosan és fegyelmezetten próbáltunk visszafogottan viselkedni és várni a tényleges indulást. De mindenek előtt a legfontosabbnak az önfegyelmet véltem. Minden káros szokástól távol tartottam magam (cigaretta, ital), jógáztam, testi és légzésgyakorlatokat végeztem rendszeresen. Problémát jelentett, hogy mi legyen azzal a sok lejjel, amit lehetetlen volt odahaza elkölteni, mert nem volt amire, az üzletek kongtak az ürességtől.

Feleségem, Irina H.D. Genscher külügyminiszterrel és Reich galéria tulajdonossal a tárlatnyitón

Miután megvásároltuk a több tízezer lejes vasúti jegyet a nyugateurópai körútra, a többi hetvenezer lejt eldugtuk egy bádogdobozba. Féltem Anyámnak elküldeni, mert azonnal lekapcsolnak. Takarékpénztárban csupán kontó dísznek maradt egy pár ezer lej. Dupla falu bőröndöket képezett ki a feleségem, amelybe fontosabb iratainkat rejtettük el, és pár száz dollárt, amit illegálisan szereztünk be. Búcsúzni nem mertünk, mint valami rablók hagytuk magunk után a nem is olyan siralmas múltunkat, ezt be kell vallnom a mai napon is. A vonat ablakából el se mozdultam órákig, amíg be nem sötétedett. Azt hiszem, magamban minden falevelet és fűszálat megszámoltam a robogó vonatból. Vége az érzelgősségnek, most vár az igazi munka. „Ihre papiere bitte” – valami ilyesmit mondott a vámőr a határon, Bonnban várt a galerista, és nemsokára a kiállítás is meglett.

A szabadulás öröme (saját gúnykép)

Ami döntő pillanat volt számunkra azokban a hetekben, az egy váratlan, felejthetetlen találkozás a romániai származású Tóth Imrével kiállításunk megnyitóján, a híres matematikussal, de inkább filozófussal. (Lehetséges, hogy Édesapád ismerte…) Napokkal azelőtt hallgattam őt a Szabad Európa rádióban, amit meg is mondtam neki. Ő meg volt lepődve, de én még jobban. Olyan tartalmas szövege hangzott el a rádióban, amit addig nem hallottam. Nem volt se háza, se autója, azt hiszem soha nem is kívánt vagyont magának. Jó ismerője a kialakult rendszereknek. Azt vallotta, hogy a nyugati társadalmak süketek, a kommunista államok népessége pedig némaságra van ítélve. Jobb, ha lemondunk a disszidálási szándékunkról.

Amikor benyitottam a szerkesztőségbe úgy 1979 novemberének közepén, Téged már nem találtalak az íróasztalod mögött, már-már azt hittem, miattam… Utána még egy évet kibírtunk. Egyszer bementem a dohányárushoz egy doboz gyufáért, de az eladó azt mondta, hogy csak kedden érkezik. Újra csomagolni kezdtünk, és megmondtam Irinának, hogy én olyan országban nem akarok élni, ahol csak kedden hoznak gyufát. Ez volt az ár, egy doboz gyufáé, ami megmaradt a zsebemben…

PP gúnyrajza augusztus 23-ára

(Folytatjuk)