Hereditas Siculorum, a székelység hagyatéka címmel 2013. április 30-án konferenciát rendeztek az MTA BTK Régészeti Intézet és a Történettudományi Intézet tanácstermében a régi Székelyföld kutatásának újabb eredményeiről. A rendezvényt Fodor Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főigazgatója nyitotta meg, majd Zsoldos Attila és Horn Ildikó vezette le. Bevezető gondolatait Benkő Elek fogalmazta meg Székelyföld régészeti és történeti kutatása feladatainak aktuális helyzetéről és jelentőségéről.

Örömmel lehetett tapasztalni, hogy számtalan önálló kötet jelent meg az utóbbi időben a székelyekről, melyek közül néhányat a konferencia termében is lehetett látni.

Elsőnek a felsősófalvi származású, frissen doktorált Sófalvi András tartotta előadását, Székelyföld kiterjedéséről a középkorban címmel, a térképekkel, a kivetítőn illusztrált előadásból megtudhattuk, hogy a középkor folyamán Székelyföld kiterjedése nagyjából a mai állapotoknak felelt meg.

Kordé Zoltán a meghívóban előzetesen szereplő, a középkori székely intézmények néhány sajátossága címmel ellentétben, melyet túl általánosnak és túl nagy ívűnek gondolt, helyette a székely ispáni méltóság kérdéseiről tartotta meg igen érdekfeszítő előadását. Az általános történészi vélekedés szerint a székely ispáni méltóságot 1235-ben említik először, Kordé szerint azonban ez a tisztség sokkal régebbi, hangoztatta előadásában, hiszen már Freisingi Ottó krónikájából ismerjük, hogy 1146-ban a székely hadakat egy ispán vezeti. Freisingi Ottó krónikáján kívül még más korai adatok is van, amelyek azt bizonyítják, hogy már az 1100-as években a székelyeknek ispánja van.

Benkő Elek, a Székelyföld és szomszédai címmel tartotta meg érdekes és nagyon sok újdonságot is megfogalmazó előadását. Az akadémiai álláspontnak megfelelően hangsúlyozta, hogy a székelyeket a magyar király telepítette a jelenleg ismert Székelyföldre. A székely várakkal az volt az álláspontja, hogy egy előkelő létesíthette, igaz, hogy korábban más történészek leírták, hogy a székely közösség is épített várakat egy terület védelmére. Habár nem említette az előadásában, de tudni kell azt, hogy nemrég jelent meg egy igen értékes könyve: A középkori Székelyföld címmel.

Kerny Terézia a kerlési ütközet képzőművészeti megjelenése a Székelyföldön címmel tartotta meg, kivetítővel illusztrált előadását. Jó volt látni a gyönyörű székelyföldi freskómaradványokat. Az előadásnak bizonyos részével e sorok írója azonban nem tud azonosulni, mert Kerny véleménye szerint Szent László király legendájának elterjedéséről nem lehet beszélni a Székelyföldön. Ekkor azonban miért található olyan sok székelyföldi templomban Szent László legendájáról készült freskó? A székely jog és a székely jogtörténelemmel teljesen ellentmond azon állítása, hogy a székelyföldi templomok freskóit egy „kegyúr” rendelte meg. A székelyek templomaikat, de családi házaikat is közösen, kalákában építették fel, természetesen, ha volt egy-egy tehetősebb székely, az is hozzájárult a templom építéséhez, sőt esetenként több pénzzel is hozzájárult, de ettől még szerintem nem lehet azt állítani, hogy e templomokat egy-két „kegyúr” építette volna. Számtalan templomunk építéséről épp azt lehet tudni, hogy a székely közösség építette. Azzal sem lehet egyetérteni, hogy a székelyek között nem voltak páncélos lovasok, azt lehet tudni a leírásokból, hogy a többségük könnyűlovas volt, de tudunk olyan oklevelekről is, hogy a lófő székelyeknek kötelező módon páncélja kellett legyen.

Oborni Teréz a székelység közjogi helyzetének változásai a 16. században címmel tartotta meg érdekes előadását. Előadásából megtudhattuk azt is, hogy Báthory István erdélyi fejedelem a közhiedelemmel ellentétben nem is volt olyan kegyetlen, hiszen az ellene lázadó székelyek közül sokuknak megkegyelmezett, sőt számos panaszt orvosolt is. Megtudhattuk az előadás alatt, hogy Historia siculorum címmel egy nagyobb könyvet szeretnének kiadni, melyben megjelenhetnek a legújabb kutatások eredményei.

Balogh Judit a székely nemesség – székelyföldi társadalmi változások a kora újkorban címmel tartotta meg előadását. Értékes és érdekes előadásánál azonban e sorok írója meg kell, hogy jegyezze, ha Székelyföldön is el kezdett terjedni a tömeges jobbágyosodás a XVIII. században, de azt is tudhatjuk, hogy jelentős arányban voltak a szabad székelyek. Udvarhelyszéken az 1722. évi összeírás szerint összesen 5.492 családból 3.436 család szabad székely (nemesek, lófők, gyalogosok, ezek özvegyei, stb.), vagyis 62,58%, míg jobbágy vagy zsellér 2056 család. Nem tartható általánosságban az, hogy a székelység eljobbágyosodott a XVIII. századra, még akkor is ez az igazság, ha voltak olyan székek, ahol nagyobb volt a jobbágyok aránya.

Kovács András művészettörténész Különleges vonások a késő középkori és kora újkori Székelyföld művészetében címmel tartott előadást. Habár Kovács András a székelyföldi Marosvásárhelyen született, ennek ellenére furcsa magyartalan hangsúllyal beszélt az előadása során, de ami még inkább bicskanyitogatóbb volt, egyszerűen a székelyföldi tárgyi örökség folyamatos becsmérlése volt. Kovács nem fogadja el a gyergyóalfalvi templom román stílusú ajtókeretének sem a stílusát, sem a rávésett 1213-as évszámot. Szerinte ekkor nem épülhetett a templom, a kivitelezés pedig annyira gyatra, hogy szerinte sokkal későbbi kell legyen a templom. Hasonlóan gúnyolódott a csíkrákosi templom tornyával kapcsolatosan is, mert szerinte nem lehet igaz, ami a csíkrákosi plébánia feljegyzéseiben szerepel, hogy 1270-1280 között épült a templom, a templom tornyára felfestett jelek nem mondanak semmit, stb. A gyergyószárhegyi Lázár-kastély és a csíkszeredai Mikó-vár építészeti jegyeivel is csak gúnyolódni tudott. Szerencse, hogy a konferencián nagyon kevesen voltak a székelyek közül, mert így bátrabban elmondhatta a székelységet becsmérlő szavait. Ha minden megállapítása a szentírás igazságával egyezne meg, még akkor sem kellene a székelység tárgyi örökségét és általában a székelyeket becsmérelnie.

Összegzésképpen elmondható, hogy a Hereditas Siculorum, a székelység hagyatéka című konferencia úgy a történészek, mint a szélesebb közönség számára sok hasznos és értékes mondanivalóval látta el hallgatókat. Végezetül csak annyit, hogy türelmetlenül várjuk a Historia siculorum című kiadványt, hogy minél többet tudhassunk meg a székelységről.

Szekeres Lukács Sándor