Beszélgetés Daniel Defoeval a kétbodonyi kocsmában

– Igaz, hogy Newingtonban hat francia kémmel elloptátok a főtéri emlékművet?
– II. Jakab dublőre voltam. Igyunk. Van bárányragu?
– Tényleg jégen esküdtél?
– Igaz, abban az évben úgy befagyott a Temze, hogy lacikonyhák tucatjai települtek rá, sőt még ökröt is sütöttek.
– Mire vagy a legbüszkébb?
– – Arra, hogy cibetmacskákat árultam Londonban.
– Robinsont szociális érzéke miatt érdekelte Péntek?
– Nos, a gazemberek hasonlítanak a lordokhoz, de a lordok még jobban hasonlítanak a gazemberekhez.
– Igaz, hogy Te ölted meg II. Károly angol királyt?
– Párbajoztam Lisszabonban.
– Hogy jutott eszedbe álnéven jelentkezni Orániai Vilmos seregébe?
– Nem akartam vereség esetén nevemet a névsorban látni.
– Mit jelentett számodra a polgárháború?
– A lovak nem szoktak lelkesedni. Ez volt az utolsó. Feversham, a győztes hadvezér egy elfogott fiatalembernek felajánlotta az életét, ha versenyt fut egy lóval, s legyőzi egymérföldes távon. Megmérte a távolságot, s mivel csak háromnegyed mérföld volt, a fiatalembert felakasztatta.
– Miben hasonlítasz Jézushoz?
– Olyan feszült vagyok.
– Mit jelent a számodra az angol dicsőséges forradalom?
– John Churchill, Marlborough hercege elpártolt.
– Mit éreztél, amikor összetévesztettek III. Vilmossal?
– Dobtam egy hátast. Viszont a felesége, pusztán azért, mert értettem a növénymetszéshez, megtett a királyi lottéria igazgatójának.
– Hol tanultál meg írni?
– A börtönben. Az volt az én egyetemem.
– Hogy lettél „vasárnapi úriember”?
– Vesztettem 17 ezer fontot.
– A kereskedők írónak tartottak, az írók kereskedőnek. Hányas a kabát?
– A történelembe bekerülni tehetség híján csak mártírként lehet.
– Igaz, hogy később kiszolgáltattak a spanyol hatóságoknak, mint kalózt? Egyszóval kiadtak?
– Az leső röpiratomat a kalózkiadól 80 ezer példányban adták ki, az engedélyem nélkül.
– Miért tűztek ki a fejedre vérdíjat?
– Nottingham grófja akart keresni ötven fontot rajtam.
– Börtön. Mi jut eszedbe?
– Az egyik rab megkérdezte, hogy „szakmabeli”? – és én azt válaszoltam, hogy „annál rosszabb”
– Mi mentett meg a pellengértől?
– A rám hajigált virágözön.
– Te adtad ki az első angol újságot.
– Nem, az első a Gazette volt, én a Rewiew-t adtam ki 1704-től. Ezután annyi vérdíjat tűztek ki a fejemre, hogy akár meg is gazdagodhattam volna.
– A későbbi Nagy Katalin cárnő egy időben az angolok fizetett ügynöke volt. ?”
– Egymillió fontsterlinget kasszírozott, ami akkor felért egy államadóssággal.
– De Te is bekerültél a kémkedés világtörténetébe, nézd csak, Daniel:

„A spanyol örökösödési háború északi hadszínterén, Németalföldön harcoló brit hadsereg vezéreként Marlborough két hírszerző osztályt hozott létre. A Cardonel vezette kémhálózat átfonta egész Európát. Ügynökeinek egyike felbecsülhetetlen információkkal szolgált: sikerült neki a francia hadügyminisztériumból megszerezni Marlborough számára az ellenséges csapatok létszámáról és hadrendjéről készített okmányok másolatát, amikor a herceg 1704-ben seregével útban volt a Duna felé. De a legkiválóbb ügynökök közésorolható kémeket is túlszárnyalta valaki, akinek kilétét mindmáig homály fedi . A herceg iratai közt később négyszáz levelet találtak, amelyek arra utaltak, hogy írójuknak befolyásos embernek kellett lennie a francia udvarban. Mivel a herceg 1716-ban gutaütést kapott, hivatalát Robert Harley, Oxford első grófja vette át. A brit titkosszolgálat új vezetője helyesen ismerte fel a hírszerzés értékét. Szolgálatában állott korának legképzettebb titkos ügynöke ( Singleton kapitány? -Kerekes Tamás): „ the most enterprising and trusworthy political spy” ( a legvállalkozóbb és legmegbízhatóbb politikai kém, történetébe. Noha a szerző hírlapíróként egy Anna királynőt bosszantó pamfletja miatt nem volt korábban sikeres. A szerző már1704-ben hosszúértekezést írt Az általános hírszerzés terve címmel. Ez a mesterien szerkesztett instrukció kimutatja, hogy miként lehet politikai hatalomra szert tenni és aztán rendőrállamot vezetni. ”A kémkedés és a hírek beszerzése – írja a szerző – a lelke az államügyeknek.” A szerző felismerései Cromwell korábbi tapasztalatain alapulnak. A kollega célszerűnek tartotta titkos ügynökök hálózatának országos kiépítését, mely behálózza a birodalmat és rendszeres időközben jelentést tesz a kormánynak mindarról, ami az egyes területeken végbemegy. Ajánlotta továbbá, hogy fektessenek fel dossziét minden fontos személyről, hogy az elégedetlenkedő és lázongó elemek kiszűrhetőek legyenek, és a potencionális zavarkeltőket egy szükséghelyzet első jelére le tudják tartóztatni. Publikációiban a szerző soha nem tesz említést személyes kémtevékenységéről, csupán olvasható nála egy „különleges szolgálat, amelyben kockára tette az életét”, mint gránátos az előretolt lövészárokban. Ez az esemény valószínűleg Skóciában zajlódott le, ahol a szerző ki akarta puhatolni a lakosság véleményét az angol és a skót parlament egyesítéséről. Ha felismerték volna, hogy angol kém, akkor valószínűleg nem tért volna vissza élve.”
– Igaz?
– Jól kell kérdezni, mert, ha nem, akkor csak szitát tartunk bakkecske alá.