Megáradt a Fehér-Nílus,
Belefúlt egy krokodilus.

S mert a bánat sírva könnyebb,
Hullnak a krokodilkönnyek.
Versenyt zokog, sír-rí érte,
Hüppög egész nemzetsége,
Apja, anyja, vén és gyerek
Itatja az egereket.

S míg a gyásznép könnyet hullat,
Vannak, akik súgnak-búgnak,
Pletykálják a boldogultat,
Jóakarók és rokonok:

– Jó fiú volt, kár, hogy konok!
– De mennyire! Mindig bután
Ment a saját feje után!
– Felhőket karcolt az orra!
– Soha be nem állt a sorba!

-Ha ránk hallgat, most is élne,
S nem a hóbortos fejére .

-Még a halála is rávall:
Szembe mert úszni az árral !