Budapesten az Erdélyi Magyarok Egyesületének székházában mutatta be Balás András Tudomány és helytállás, (Tortoma Könyvkiadó, Barót, 2012) című érdekfeszítő, igazi, székely-magyar szívvel írt könyvét. A budapesti születésű, de székelyföldi őseit büszkén felvállaló tudós orvos, egyetemi tanár, aki 1980-as évek végétől az Amerikai Egyesült Államokban él, de szíve és lelke azonban állandóan otthon van a magyar földön van, ezért számtalan angol nyelvű tanulmánya után, most magyarul fogott neki gondolatait megfogalmazni és formába önteni. Budapesttől Gyergyóremetéig gondolatai végigszáguldanak e feledhetetlen földön, épp úgy, mint szeretett édesapja, dr. Balás Gábor, aki már kis gyerekkorától arra nevelte fiát, hogy a székely ember helyt kell álljon az székelység hagyományaiért és az emberséges emberiségért, hogy a világ jobb lehessen.

Dr. Balás András könyvének ismertetésének elején szó szerint szeretném idézni fontos, mélyen szántó gondolatai közül az alábbiakat: „A székely-magyar nemzet legjobbjai nélkül nem lehet magyar történelmet és nem lehet teljes világtörténelmet sem írni. A honfoglalástól kezdve a székelyek elől jártak, nemcsak a hadjáratokban. Mindig kisebbségben, de sokszor a számukat messze meghaladó hatással.”1)  Ezt követően nagyon fontos megállapításokat összegez: „1. Első a küzdelemben, utolsó a visszavonulásban, ez a székely hagyomány. 2. Aki még sohasem volt kisebbségben, az még soha nem mondott semmi újat. 3. A tudomány ismételhető és általánosítható ismeret. 4. A nagy felfedezések kisebbségben kezdődnek. 5 Az áldozat feladata nyomrögzítés és szétkürtölés. 6. Az ördög a nagy képben van, nem a részletekben. 7. A köszönet mágneses tájoló, ami irányt mutat és barátokat vonz. 8. Olyan madár kell, aki nemcsak énekelni tud, de tojást is rak. 9. Továbbinduláskor érdemes visszapillantani. 10. Ami félreérthető, azt félre is fogják érteni. 11. A sikert kérdésekre és mások meghallgatására építjük. 12. A jövőbe indulás rövid felvonóbeszéddel kezdődik.”2)  E két hosszabb idézetet követően érdemes felvillantanunk néhány fontos gondolatot és megállapítást, hogy kedvet kapjon minden magyar olvasó arra, hogy e nem mindennapi könyvet elolvassa. A kisebbségek hanyatlása és felemelkedése fejezetnél érdemes felfigyelni arra, hogy a kisebbségi kultúrák eltűnésének folyamat felgyorsult, de ezzel együtt az is megállapítható, hogy az emberiséget nagy kár éri azzal, ha ezek a kultúrák eltűnnek, hiszen ezzel szegényedik az emberiség. A kisebbségi sorsok meghatározásánál megállapítható az, hogy egy kétmilliós népesség is lehet kisebbség, ha az adott országban az összes lakosságnak csak a 17%-t teszi ki. Persze nagyon sok olyan ország van, melynek lakosságszáma nem éri el a két milliót. Ebben az esetben fel lehet tenni a kérdést, hogy tulajdonképpen kiket is tekintünk kisebbségnek egy országban. A legegyszerűbb válasz, hogy ahol számaránya miatt veszélybe kerül egy adott nép. Kínában a kantoni népesség hiába számlál mintegy 70 millió embert, viszonyítva Kína összlakosságához mégis veszélyeztetett, mert a mandarin nyelvet terjesztik a kantoniak között is. A szerző véleménye szerint a veszélyeztetett kisebbségeket két részre lehet osztani. Az egyikbe azok a kisebbségek tartoznak, akiknek van önálló országhátterük, mint amilyen a magyarok tekintetében Magyarország. A mások csoportba azok a kisebbségek tartoznak, akiknél nincs egy másik országban államalkotó népesség, mint amilyenek a kurdok. A világ jelenleg beszélt 6500 nyelve szintén veszélyben van, hiszen a világ lakosságának 95%-a csak egy nyelven beszél, az évszázad végére a nyelveknek 50%, de akár 90%-a is el fog tűnni. Csak Ausztráliában majdnem 250 nyelv tűnt el.

A magyar nyelv gazdagságát tekintve, a szerző felteszi a kérdést, hogy tekintve a magyarság számarányát a világon, egyáltalán miért kell feltenni ilyen kérdéseket. A válasz roppant egyszerű, hiszen bizonyos fogalmakat pontosabban, precízebben lehet kifejezni magyarul, mint amilyen például a „helytállás”, mert angolul csak több szóval lehet kifejezni ezt az egyszerű tömör fogalmat. Balás András felhívja a figyelmet arra, hogy még a halottnak hitt nyelveket is fel lehet támasztani, a nyelvek is újjá tudnak születni. Erre példa az ír, a katalán vagy a walesi nyelv. Ezért is nagyon fontosnak tartja a nyelvek digitális megörökítését, másrészt a kisebbségek üldözését a mai korban jogi úton is meg lehet és meg kell szűntetni, a kisebbségvédelemnél nagyon fontos, hogy kiépüljön egy intézményes védőháló.

A II. fejezetnél, a kisebbségek utálatának elmekortana címszó alatt az emberi agy működésének rejtelmeit boncolgatja a szerző, hiszen nem lehet sokszor felfogni sem ép ésszel, hogy miért utálnak, sértegetnek valakit, csak azért mert más, mint a többi. Ennek a tételnek kibontásánál szükségesnek tartja rögzíteni és megvizsgálni a pokolba vezető út 12 lépcsőfokát. Ezek közül érdemes felsorolni, majd ki is bontani az alábbi címszavakat: 1.,kényelmetlen és kellemetlen fogadtatás, 2., a történelem tagadása, 3., kisebbség sértegetése, 4., kényszerített nyelv és névhasználat, 5., kiszorítás a felsőoktatásból, 6., nehezebb álláshoz jutás és kizárás a vezető állásokból, 7., igazság(talan)szolgáltatás, 8., jelképek és tájképek rombolása, 9., erőszakos ki- és betelepítés, 10., kényszeriskoláztatás, 11., fizikai támadás és testi sértés, 12., tömeggyilkosság.
A III. fejezet, melynek címe: Elindulás otthonról: Isten, család, becsület és a székely hagyomány- e sorok íróját talán a legjobban „megfogta”- hiszen az elindulás a legfontosabb az ember életében, mint ahogy az egyik legfontosabb dolog az útravalónál az, hogy az a hely ahonnan az ember elindul esetleg, azt mindig érezze az otthonának. Így volt Balás András, de így élt az író édesapja Balás Gábor és Balás Elek nagyapja is, akik folyamatosan a szeretett székely szülőföldjét tartották otthonnak. Balatonboglári házukban is, az asztal körül Gyergyóremetéről, Gyergyószentmiklósról és általában a Székelyföldről beszélgettek, emlegetve azt, amikor a család 1916-ban el kellett meneküljön a betörő ellenség elől, de ezt követően hamar vissza is költöztek, amikor az ellenség eltávozott. A nagy traumát okozó trianoni döntés után, amikor a család ismét menekült, a menekülő Balás Gábor később mégis soha egy rossz szót nem ejtett egyetlen népről sem, sem a németekről, sem a románokról, se az oroszokról. Emlegetett felmenői mindig minden nép iránt kifejezték tiszteletüket. A Balás család tulipános leveles ládája nagy kincseket tartogatott egy kis gyereknek, de később felnőtt fejjel, az író megállapította, hogy tényleg hatalmas kincsek lakoznak a székely tulipános ládában. A családi hagyományok közé tartozik az is, hogy amikor csak lehet, keményen helyt kell állni, de az 1956-os forradalom harcainál fel kellett ismerni, „amikor lőnek, ne kapkodd a fejed!”, főleg, ha az ember még csak kisgyerek. Az orvos-író, az apjával Erdélyben tett utazások egy életre szóló élményt jelentettek a cseperedő gyereknek, amikor megmutatta a történelem iránytűjét, hogy milyen irányban kell elindulni egy székely embernek, de az elindulást követően vissza is kell néha pillantani. Ekkor tanulja meg azt, hogy a siker útja ismételhető és általánosítható a tudományban, de ekkor szerez sok élményt a budapesti Piarista Gimnáziumban, amikor kijárja a természet rejtélyeinek iskoláját. Budapesten a Semmelweis Tudományegyetemen a tanulás örömének mámorában, egyre elmélyültebben kutató emberként fedezi fel Balás Gábor azt, hogy a nagy felfedezések kisebbségben kezdődnek. A jól feltarisznyált székely így érkezik meg az Amerikai Egyesült Államokba, ahol, amint az V. fejezetben elmondja, Ábel megsarkantyúzza a lehetőségeket. Amerikai életpályája az Utah államban Salt Lake Cityben kezdődik, ahol nagy hatással volt rá a mormon kultúra. Különböző amerikai egyetemeken tevékenykedik, kutatócsoport tagjaként az információs rendszerek, illetve a egészség politikával kapcsolatos kérdések tanulmányozásával foglalkozik. Érdékességként meg lehet említeni, hogy ezeket a kutatásokra Barack Obama amerikai elnök is felfigyelt. Életútjának érdekes fordulata, amikor egy pályázat eredményeképpen az amerikai Fehér Házban a Capitoliumban dolgozott, ahol megismerhette az amerikai törvényalkotást, a törvények előkészítését, majd ismét egyetemi tanárként folytatta tevékenységét.

Amerikából is a székelység életének, történelmének fordulói érdeklik Balás Andrást, mert könyvének VI. fejezete, melynek Balás Mihály, az ősi székely szabadság harcosa címet adta, olyan érdekes és értékes felfedezéseket tesz, melyre akár a hivatásos történészek is felfigyelhetnek. A székelyek történelmének kutatását, most már a digitális korszak adta lehetőséget is felhasználva, Balás András vissza tud nyúlni a felcsíki csíkjenőfalvi Balás Mihály őséig, aki 1599-ben szembeszállva a székelységet elnyomó felkapaszkodott urakkal megsemmisítő vereséget mért a székelyeket éveken keresztül elnyomó urakra. A Balás család Csíkjenőfalváról Gyergyóremetére került, II. Rákóczi György erélyi fejedelem 1655-ben Balás Mihálynak és Jánosnak lófői címet adományozott vitézségükért. A székelyek ősi szabadságáról Balás András megállapítja, hogy ez szinte egyedülálló dolog, hogy e nép évszázadokon keresztül ragaszkodott a szabadsághoz. A székely szabadságok alapja az az egyszerű tény volt, hogy kiváltságaikat azért tudták megőrizni, mert a hazát és a királyt, illetve az erdélyi fejedelmet védték. Fontos és lényegretörő megállapításokat olvashatunk a székelyek közös gazdálkodásáról és a székely önkormányzatiságról. A székelység több évszázados küzdelme azért folyt, mert egyes betelepülő urak vagy éppen a székelyek közül kikerült főnépek szembefordultak az ősi székely hagyományokkal és egyre nagyobb területeket igyekeztek megszerezni a székely közösség tulajdonából, illetve korlátozni akarták a székelység közösségi jogait. A XVI. század évtizedei a legjobb példa a székelyek önfeláldozó harcainak, de ekkor tapasztalhatjuk az idegen betelepülők székely érdekek elleni ténykedését is. Az 1600-as években Gyergyóremetére került Balások továbbra is meghatározói voltak a térségnek, de sokan a Székelyföldön kívül is hallatták magukat, mint amilyen volt Balás Elek, aki Bem József csapatában harcolt 1848-as szabadságharcban. Ennek leszármazottja egy másik Balás Elek pedig magyar kormánytisztviselőként segítette Sümegi Vilmost, hogy parlamenti képviselő lehessen. Sümegi Vilmosnak köszönhető többek között a székely körvasút megvalósítása Déda és Gyergyószentmiklós között, Gyergyószentmiklós városi státuszának megszerzése és az impozáns középiskola megépítése. Sümegi Vilmos lánya Sümegi Bözsi, az orvos-író nagyanyja, aki nyolc feledhetetlen évet töltött Gyergyószentmiklóson, oly annyira székellyé vált, hogy folyamatosan a Székelyföldről mesélt a gyerekeinek és az unokáinak. Sümegi Vilmos még 1938-ban is Kossuth Lajos katonájának tartotta magát, számtalan alkalommal felszólalt az országgyűlésben és harcolt a ’48-as eszmékért, a függetlenségért és a kisebbségekkel szembeni előítéletek leküzdéséért. Balás András is azért hozta létre a Székely Előfutár Alapítványt, majd ennek változásával a Forerunner Federation, azaz előfutár szövetséget, hogy tudjon segíteni a tehetséges székely fiatalok továbbtanulásában. A székelyeken kívül pedig igyekszik minden olyan tehetséges, kisebbségi sorsban élő fiatalnak segíteni, aki már bizonyította a tanulásában és kutatási eredményeiben, hogy egy kis segítséggel fontos dolgokat tud alkotni. A figyelmes fiatal olvasó azt is megtudhatja, hogy melyek azok az alapkövetelmények, amelyeknek elsajátításával képes lesz jó pályázatot benyújtani és nyerni is ennél az alapítványnál. Ennek érdekében is érdemes alaposan elolvasni a Gyergyóremetei 2010-es Felhívást. E felhíváshoz szorosan kapcsolódik az az igazság, hogy a kisebbségben élő népnek jövője csak akkor lesz garantált, ha az adott régióban tudományegyetemek létesülhetnek, ahol ebből a népből választott emberek kerülnek vezető funkcióba, s ezeket az egyetemeket közpénzből lehet és kell fenntartani, hiszen egy adott kisebbség is adót fizet, ezért joga van arra is, hogy az általa befizetett adó a teljes kisebbségi közösség oktatási, fejlesztési területére kerüljön. Balás András szavaival „a Székelyföld akarja és megérdemli, hogy a fentieknek megfelelő, regionális, a helyi székely-magyar kisebbség által irányított és elsődlegesen magyar nyelven tanító, átfogó tudományegyetemei legyenek, amely katalizátora a kisebbségből származók előrehaladásának, valamint gazdasági és kulturális fejlődésnek a Székelyföldön.” 3)

Végezetül ajánlom elolvasásra Balás András könyvét minden székelynek, minden olyan magyar vagy magyarul tudó embernek, aki a székelység iránt érdeklődik, hiszen „a hagyományos székely sors egyúttal küldetés is, a mai idők emberéhez szóló üzenet: első a küzdelemben, utolsó a visszavonulásban.”

Jegyzetek:
1)Balás András: Tudomány és helytállás, Tortoma Könyvkiadó, Barót, 2012, 185. old
2)Balás András: ua., 185. old.
3)Balás András: ua., 143. old.